A MAGYAR ÜGYVÉDJELÖLTEK HONLAPJA

Közszféra vagy magánszféra?

Dr. Balogh László Csaba ügyvéd Dr. Kovács Éva Lívia kérdéseire válaszolt

Dr. Balogh László Csaba 1998. évben szerzett jogi diplomát a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi karán. Sikeres államvizsgáit követően a Szociális és Családügyi Minisztérium, majd a Gazdasági Minisztérium (később Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) jogászaként dolgozott. Felhagyva a közszférában történő munkavállalással 2006. év óta a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda tagja. A hivatalos közbeszerzési tanácsadók névjegyzékébe 2004. évben vették fel.

1.) Végzős joghallgatóként milyen elképzelése volt a jövőt illetően?

Már az egyetemi éveim alatt tudtam, hogy a jövőben magánjoggal és gazdasági joggal szeretnék foglalkozni, ezek a jogterületek kerültek a legközelebb hozzám. A munkavállalással kapcsolatban elmondhatom, hogy már a mi időnkben is nehéz volt a magánszférában, ügyvédi irodákban elhelyezkedni, így a közszféra, nevezetesen a Szociális és Családügyi Minisztériumban adódott jogi előadói lehetőséget használtam ki. Döntésemben jelentős szerepet játszott a közszféra által nyújtott stabilitás és biztonság. A folyamatos átszervezések miatt az SZCSM-ből átkerültem a Gazdasági Minisztériumba, ahol kiemelten foglalkoztam közbeszerzéssel, PPP projektek lebonyolításával, valamint a Széchényi-terv és a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtásával. Tekintettel arra, hogy a közszférában nem láttam a további előrelépés lehetőségét, úgy döntöttem, hogy pályafutásomat a magánszférában folytatom tovább, és 2006. évben a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda tagja lettem, ahol kiemelten foglalkozom szakterületemmel, a közbeszerzéssel.

2.) Hogyan látja a most végzős joghallgatók elhelyezkedési esélyeit?

Meglehetősen nehéznek látom az olyan végzősök helyzetét, akik nem rendelkeznek segítő családi hátérrel, vagy az elhelyezkedést könnyítő kapcsolatrendszerrel. A hosszú hónapok óta tartó gazdasági világválság rányomta a bélyegét az ügyvédi hivatásra, az ügyvédi tevékenységre is, érezhetően visszaestek a kötelező jogi képviseletet igénylő, így az irodáknak „biztos bevételt” jelentő cégügyek, ingatlanügyek, de általánosságban elmondható, hogy visszaesett a jogi szolgáltatás iránti kereslet. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy az egyik legnevesebb nemzetközi ügyvédi iroda pár hónapja kivonult Magyarországról. A jogi szolgáltatások iránti kereslet csökkenésével közvetlen okozati összefüggésben áll az a jelenség, hogy az irodák többsége nem kíván jelölteket alkalmazni, egyrészt azért mert az ügyfelek hiánya, vagy számuk csökkenése miatt nincsen szükség a munkájukra, másrészt azért, mert a jelölt foglalkoztatására vonatkozó kamarai szabályok jelentős béren felüli költségeket rónak az irodára, így nem teszik vonzóvá a jelöltek alkalmazását, főleg nem egy recessziós időszakban.

A munkahelyválasztással kapcsolatban rögzíteni kell, hogy iroda és iroda között nagyon nagy különbség van. Vannak olyan irodák, ahol a jelöltek már a belépés utáni első, második héten érdemi jogi munkát végeznek, vannak olyan irodák, ahol az ügyvédek valóban tanítják, segítik a jelöltek munkáját. Számítani kell viszont olyan irodára is, ahol a jelölt feladata az irodai adminisztráció vezetése, vagy mintegy szakfordítóként az idegen nyelvű dokumentumok fordítása. Számítani kell arra, hogy az irodavezető nem engedi az ügyfelekkel való közvetlen érintkezést, kapcsolattartást, mert az ügyfél nem irodához, hanem személyhez kötődik, az ügyfél nem az irodába hanem a képviselőbe helyezi a bizalmát, így ha egy irodában „szabadkezet” adnak a jelöltnek, úgy fennáll a veszélye annak, hogy szakvizsga után a jelölt viszi az iroda fél ügyfélkörét. Mindamellett, mint azt említettem igenis vannak olyan ügyvédi irodák, ahol a jelölteket ténylegesen tanítják, okítják, és megtanítják a jog nyelvén gondolkodni.

3.) Ön jogászként megjárta már mind a köz, mind a magánszférát. Melyiknek milyen előnyét és milyen hátrányát emelné ki?

A közszférában történő munkavállalást nagyon vonzóvá teszi a szociális biztonság érzete, a stabilitás, a biztos előremenetel lehetősége, valamint az általában nagyon toleráns és nyugodt munkakörnyezet, kellemes munkaidő. Hátrányként jelentkezik az egyes jogterületekre való erős specializáció, az alacsonyabb kereseti lehetőség, az egyes jogterületekben való jártasság megszerzésének valamint a versenyhelyzetnek a hiánya, továbbá a magasabb pozíciókat és az intézményeket érintő politikai befolyásoltság. A magánszféra jóval kockázatosabb a közszféránál, de siker esetén jóval jövedelmezőbb is. A magánszférában kialakul egy versenyhelyzet, ahol rendkívül erős a megfelelési kényszer, a bizonyítási kényszer, az alárendeltség, és nem lehet hibázni, a hibát a magánszféra egyáltalán nem tolerálja.

A magánszféra mellett szól, hogy az ügyvédi irodákban több a tanulási lehetőség, a jelölt több jogterülettel tud megismerkedni a gyakorlati évek alatt, nem jellemző annyira a specializáció mint a közszférában, ahol szinte minden jogterületnek külön jogi referense van, így nincsen „átjárás” a jogterületek között. A magánszféra hátránya a kockázat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a szakvizsga után az adott iroda igényt tart-e még alkalmazott ügyvédként, partnerként vagy tagként a jelöltre, hiszen az addig alkalmazott jelölt igényei a szakvizsga után jelentősen megnőnek, amely az irodának nyilvánvalóan többletköltséget jelentenek. Egyáltalán nem biztos az sem, hogy a jelölt a gyakorlati évei alatt ki tudja alakítani azt a kapcsolatrendszert, vagyis ki tudja építeni azt az ügyfélkört, amely biztos alapot nyújt az önállósodásra. A végzősöknek azt kell eldönteniük, hogy beérik-e a kevesebb de biztosabb életpályával, vagy a kockázatosabb de jövedelmezőbb életutat kívánják-e választani. Saját példámat bemutatva az sem kizárt, sőt gyakran előfordul, hogy valaki a közszférából önállósuljon ügyvéddé.

4.) Mit tanácsol az egyetemre járó joghallgatóknak, mire figyeljenek, mire fektessenek nagyobb hangsúlyt az egyetemi évek alatt?

Általános tapasztalat, hogy a mai jogi egyetemi oktatás sajnálatos módon nem gyakorlati jellegű. Az a hallgató, aki releváns munkatapasztalat nélkül kerül ki az egyetemről nincsen tisztában a gyakorlati kérdésekkel, gyakran még a keresetlevél formai követelményeivel sem. Az elhelyezkedési esélyekre nagyon jó hatással van, ha az egyetemi évek alatt gyakorlati tapasztalatot szereznek a hallgatók például a nyári hónapok alatti gyakornoki munkával. Javasolom továbbá azt is, hogy a tankönyvek mellett olvassanak szaklapokat, szakmai folyóiratokat, hiszen ezek nagyon sok hasznos és gyakorlati kérdést vitatnak meg.
 

Sándor Jenő 1981-ben született Wolfenben, az akkori Kelet-Németországban. 1987 óta Budapesten él. 2008-ban, végzett az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakán. 2006 óta a CaféOpen Kft. tulajdonosa, vezető tanácsadója. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem ösztöndíjas Phd hallgatója, kutatási területe a vállalati etika. Üzlet és etika címmel tanácsadói blogot üzemeltet, hamarosan pedig útjára indítja az ertekcoaching.com weboldalt, melyben jelentős szerepe jut a coaching fogalmának is.

 

A coaching szó már a magyar nyelvben is meghonosodott, így találkozhatunk vele szakmai blogokon, portálokon. Magyarországon elterjedt az un. vezetői coaching, és egyre gyakrabban találkozhatunk a lifecoaching fogalmával is. A coaching tulajdonképpen egy vezetési, fejlesztési módszer. Edzők, tanárok, pszichológusok fejlesztették ki az elmúlt 30-40 évben. Egy klasszikus coaching ülésen a coach és a coachee (az ügyfél, a kliens) egy közösen meghatározott cél érdekében azon dolgoznak, hogy fejlesszék a coachee ehhez szükséges készségeit, megvalósítási stratégiákat dolgozzanak ki. A coach feladata, hogy ezek megvalósításában támogassa a choacheet.

Mit jelent ezen belül az értékcoaching?

Az értékcoaching a coaching módszereit hozza össze az üzletetikai tanácsadással. Az üzletetikai tanácsadás segíthet vállalkozások számára abban, hogy tisztázzák, hogy mik azok az értékek, amelyek mentén szervezetüket felépítik, és stratégiai döntéseket hoznak.

Az értékcoaching során tulajdonképpen a szervezetfejlesztés és coaching eszközeivel arra törekszünk, hogy az ügyfél felismerje, és megfogalmazza azokat az értékeket, amelyek mentén dönt és választ a mindennapokban. Ez a célunk az értéktérkép készítésekor is. Az értéktérkép segít tájékozódni értékvilágunkban, segít tudatosítani, hogy mik azok az erények, értékek, amiket magunkkal hoztunk, amiket magunkénak vallunk, vagy amelyektől éppenséggel szeretnék megszabadulni.

Hogyan lesz valakiből coach?

Magyarországon a 90-es években az első coachok a pedagógusokból, és pszichológusokból kerültek ki, de van olyan szakember is, aki eredeti végzettsége szerint mérnök. Ma már egyre több intézmény hirdet coach képzést (BGK, KRE, IBS), és a nagyobb szervezetfejlesztő cégek (Grow TMI, Flow csoport) is indítanak ilyen típusú tanfolyamokat. Magának a coachingnak mára meg van a saját módszertana, tematikája, és bőséges irodalma. De nem árt, ha valaki korábban olyan képzésben részesült, vagy olyan területen dolgozott, ahol alkalmazta a pedagógia és pszichológia módszereit, eszközeit.

Jómagam teológus-lelkész szakon végeztem, azaz a képzés során, a teológia, filozófia, és egyháztörténet mellett nagyon sokat foglalkoztam pszichológiával, pedagógiával, szociológiával is. Tanultam lelkigondozást, és több kommunikációs, és mentálhigiénés tréningen vettem részt. Szakmai készségek területén tehát közel érzem az itt tanultakat.

Mennyire van ennek kultúrája Magyarországon, és mennyire nyitottak rá az emberek?

A nagyvállalatok világában a coaching a vezetők számára szinte kötelező, tehát itt teljesen elfogadott, és elismert szervezetfejlesztési eszköz. Én a kis-, és középvállalkozások felé próbálok nyitni, és a coachingot az üzleti etika, más nevén vállalati etika oldaláról közelítem meg. Maga a vállalati etikával kapcsolatos tanácsadás Magyarországon még gyerekcipőben jár. Vannak komoly kezdeményezések, elsősorban a CSR (vállalati felelősségvállalás) területén, de még messze vagyunk attól, hogy Németországhoz hasonlóan természetes legyen, hogy teológusok, etikával foglalkozó szakemberek tanácsadóként részt vegyenek egy-egy vállalat munkájában.

Hogy látod, mennyire alkalmazhatják ezeket a technikákat az ügyvédek és az ügyvédjelöltek?

Az értékcoachingot mindenki alkalmazhatja, aki számára fontos, hogy magánéletében, és vállalkozásában naponta fejlődjön, és növekedjen, és hogy cselekedetei összhangban legyenek azzal, amit a világról gondol. Tapasztalatom szerint a legtöbb szervezet általában ugyanazokkal a problémákkal küzd: rossz döntési mechanizmusok, időmenedzsment problémák, delegációs deficit, és ami az értékcoaching szempontjából különösen fontos az értékkonfliktusok.

A legtöbb kis,-és középvállalatra igaz – de ide sorolhatjuk az ügyvédi irodákat is - hogy a vállalatvezetője személyiségével, habitusával, és személyes értékeivel erősen meghatározza azt a szervezetet, amelyet vezet. Mivel a jog soha nem létezett az erkölcstől függetlenül, ezért az ezen a pályán dolgozók napi szinten találkozhatnak értékkonfliktusokkal, olyan helyzetekkel, amikben etikai döntéseket kell meghozniuk.

Hogyan zajlik egy coach tevékenysége?

Az értékcoaching üléseken a coaching és szervezetfejleszés világából ismert módszerek és eszközök segítségével dolgozunk. Ez a garancia arra, hogy a találkozások ne üres csevegés, vagy jóleső filozófálásban merüljenek ki, hanem döntések, tervek, és implementációs stratégiák szülessenek.

Egy értékcoaching általában 3-4 találkozást jelent. Egy ülés átlagosan 90 perc hosszú. Az első találkozásokon az ügyfél egyedül vesz részt, a későbbiekben lehetőség van arra, hogy a tréning egy work-shoppal záruljon, amely során a vállalkozás más tagjai is részt vesznek. Az ülések között az ügyfél otthoni "házifeladatokat" is kap. Amennyiben az ügyfél szükségesnek érzi lehetőség van arra, hogy a tréning egy work-shoppal záruljon, amely során a vállalkozás más tagjai is részt vesznek.

Mit tehetünk, ha már ma szeretnénk elkezdeni tudatosan foglalkozni értékeikkel?

Mindenki elkészítheti saját értéktérképét. Ezt néhány nagyon egyszerű "gyakorlattal" megtehetjük. Találjuk meg a megfelelő időt, amikor van néhány nyugodt óránk, és induljunk el a következő "feladattal":

1. Válaszoljunk arra a kérdésre, hogy mi az ami örömöt okoz nekünk az életben. Írjuk fel egy papírra, hogy mik ezek.
2. Figyeljük meg néhány napig, hogy mire mennyi időt fordítunk. Időbeosztásunk árulkodik arról, hogy mi az ami fontos számunkra.
3. Válaszoljunk arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb számunkra az életben. A válaszokat megint csak gyűjtsük össze és írjuk le.
4. Összegezzük a válaszokat, készítsünk egy listát, majd alakítsunk ki egy sorrendet: mi az a 10 legfontosabb azok közül amit összeírtam.
5. Figyeljük meg, hogy a 10-es listánk és az időbeosztásunk milyen viszonyban van: valóban azzal töltjük a legtöbb időt, ami számunkra a legfontosabb?

Tapasztalatom szerint ez az egyszerű gyakorlat önmagában sok tanulságot hordoz. Az, hogy tisztában vagyunk értékeinkkel és céljainkkal, tulajdonképpen felér egy lelki nagytakarítással.
 

Kovács Andrea Székelyudvarhelyen született 1979 – ben, 2001-ben államvizsgázott a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Jogi Karán. 2001-2003 között másoddiplomás képzésen vett részt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományok karán. Ezt követően elvégezte a BBTE Jogi Kara és a Pécsi Tudományegyetem Jog- és Államtudományok Kara által közösen szervezett „Közösségi magánjog” mesterképzőt. 2008 decemberétől, a sikeres kamarai felvételi vizsga óta ügyvédjelölt a kolozsvári Baciu Maria ügyvédi irodában.

Miért lettél ügyvédjelölt? Miért szeretnél ügyvéd lenni?

Tizenhárom éves lehettem, amikor az iskolában egy nyílt órára meghívták az egyik iskolatársam ügyvéd édesanyját, hogy meséljen nekünk a szakmájáról. Ekkor született meg bennem az elhatározás, hogy ügyvéd leszek. Eddigi tapasztalataim alapján úgy érzem jól választottam. Szeretek emberekkel foglalkozni, és jó érzéssel tölt el, ha ügyes-bajos gondjaikra a helyes megoldást megtalálom.

Mennyire könnyű ma ügyvédjelöltként elhelyezkedni Romániában? Hogyan néz ki a folyamat, mik a feltételei a jelöltté válásnak?

Inkább nehéz, mint könnyű manapság ügyvédjelöltté válni, de kis szerencsével és persze sok kitartással sokra viheti az ember. Az első lépés a sikeres kamarai felvételi vizsga, amelyet minden év végén egységes tételsor és könyvészet alapján bonyolítanak le a megyei kamarák. Az államvizsgához képest itt hárommal több tárgyból kell felkészülni, mindegyikből legalább 6-osra kell vizsgázni, de az átlagjegy nem lehet 7-esnél kisebb. (Romániában az érdemjegyek 1-től 10-ig terjednek, az 5-ös az átmenő jegy).
A sikeres vizsgát követően be kell mutatni a kamaránál a teljes jelölti időszakra szóló együttműködési vagy munkaszerződést a majdani mesterrel, illetve kérvényezni kell a jelöltek jegyzékébe való felvételt, a megfelelő illeték kifizetése mellett.
A kezdetekben a legtöbb gondot a megfelelő mester megtalálása jelenti. Tapasztalatom és jelölttársaim elmondásai alapján erre három módszer létezik. A legszerencsésebbeknek van ügyvéd rokona, vagy ismerőse, aki ingyen jelöltnek fogadja, és még fizetést is ad. A kevésbé szerencséseknek van pénze, amit erre a célra áldozhatnak abban a reményben, hogy a két év alatt honoráriumok formájában legalább részben megtérül a „befektetés”. Kolozsváron jelenleg 10.000 Euró körüli összegeket kérnek el a jelöltektől, - ennek fejében együttműködő ügyvédként használhatod az irodát, tanácsokat kérhetsz a mesteredtől szakmai kérdésekben, megismerkedsz pár emberrel rajta keresztül, ügyeket kapsz tőle, amelyekben egyedül jársz el.

Melyik a harmadik eset?

A harmadik eset az, amikor se ismerősöd, se pénzed nincs csak egy kis szerencséd, és akkor gyakorlatilag két évig ingyen dolgozhatsz jelöltként.
Az is igaz, persze, hogy országos szinten jelentős eltérések mutatkoznak a 41 megyei kamaránál a felvételi vizsgák lebonyolításának korrektségét illetően.
Főként a kisebb kamarákra jellemző az, hogy a kamarai tagok csak nagyon nehezen „engednek” jelölteket maguk közé. Az akadályoztatás egyik eszköze a dolgozatok lepontozása, a másik pedig horribilis illetékek megállapítása a felvételi vizsgán való részvétel illetve a jelölti névjegyzékbe vétel feltételeként. Egyes megyékben ezen illetékek összmértéke eléri a 4.000 Euró összeget is. Egy idén készült összehasonlító felmérés szerint ezekben a megyékben az utóbbi négy év alatt 1 fővel növekedett csupán a kamarai tagok száma, míg például a fővárosban ez a szám 4.878, Kolozs megyében pedig 374.

Mi jellemző a romániai ügyvédjelöltek anyagi helyzetére?

Az együttműködési vagy munkaszerződésben foglaltak szerint a mester a jelöltnek havonta minimum 800 új lej – kb. 200 Euró – jövedelmet kell biztosítson. A valóságban azonban a kereseti lehetőségek nagyon eltérőek és a mesterrel kötött szóbeli megállapodástól függenek. Van, akinek a minimumot se biztosítják, és van olyan jelölt is, aki saját ügyfélkörrel dolgozhat, és a honoráriumot is megtarthatja.

Fontos jövedelemforrás lehet a kezdetekben a jogsegély formájában kifejtett különböző tevékenységekért az Igazságügyi Minisztérium költségvetéséből folyósított honorárium. Romániában a jelöltek kötelező módon felkerülnek a megyei szinten működő jogsegély iroda jegyzékére, - a végleges ügyvédek csak kérésre. Heti szolgálatokba vagyunk beosztva, a szolgálatosok listáját megkapják a megyében működő nyomozati szervek és az egyes bíróságok is. Ezeket a kirendeléseket nem lehet visszautasítani, róluk referálni kell a jogsegély iroda vezetőjének, aki ezek alapján a 2 év lejárta után kiértékeli minden jelölt tevékenységét. Ez a kiértékelés egyébként a véglegesítő vizsgára bocsátás egyik feltétele.
Ami a külsőségeket és a társadalmi megítélést illeti: ugyanúgy talárt viselünk a bíróságon, mint a végzett ügyvédek, ezért nehéz különbséget tenni első ránézésre egy jelölt és egy végleges ügyvéd között a tárgyalóteremben. A bélyegzőnkön fel kell tüntetni, hogy jelöltek vagyunk, a mesterünk nevével együtt, de a névjegykártyán ez már nem kötelező. Amennyiben együttműködési szerződésünk van, úgy a személyesített nyugtatömbön szerepelnie kell a mesterünk nevének is.

Milyen előnyt, vagy hátrányt élvezel magyar ügyvédjelöltként Kolozsváron?

Hátrányom egyáltalán nem származik abból, hogy magyar anyanyelvű vagyok – talán annyi, hogy nem pereg olyan gyorsan a nyelvem a tárgyalóteremben mind a román kollégáimnak.
Ami az előnyöket illeti: jobban szót tudok érteni egy magyar ügyféllel mind egy román kollegám, illetve – erdélyi specialitás – a régi telekkönyvekben a magyar bejegyzésekkel se bajlódom annyit mind a román ügyvédek.

Hány éves Romániában az ügyvédjelölti idő, és mi következik ezután?

Romániában az ügyvédjelölti idő két év, és véglegesítő vizsgával zárul. Ez három kötelező és három választható tantárgyból áll.

A magyarországi média szerint manapság Romániába „menekülnek a magyar cégek” ugyanis ott rövid határidővel, és nagyon olcsón lehet céget alapítani. Te, mint ügyvédjelölt mit érzékelsz ebből?

Valóban gyorsan és aránylag olcsón lehet céget alapítani nálunk, de szerintem nem jellemző, hogy a magyarországi cégek tömegesen ide telepednének emiatt.

Létezik-e olyan fóruma a romániai (magyar) ügyvédjelölteknek, ahol megnyilvánulhatnak? Van-e összefogás, avagy inkább szakmai féltékenység jellemző?

A magyar ügyvédjelölteknek nincs külön szakmai fóruma – tudtommal. Létezik azonban az Erdélyi Magyar Jogászok Társasága, ahol elméletileg a jelöltek is tagok lehetnek.
Ami a kolozsvári magyar jelölttársakat illeti, mi nagyon kevesen vagyunk (csupán 6-on a 86-ból), és egyelőre összetartunk. Remélem ez így lesz a későbbiekben is.

Nemrég vezették be Magyarországon az új szabályozást, mely szerint az ügyvédek is reklámozhatják magukat. Mi az erre vonatkozó szabály Romániában? Te hogyan reklámoznád magad?

Romániában csak korlátozott mértékben és az a Romániai Ügyvédi Kamarák Országos Egyesületének alapszabályzata által megengedett formában népszerűsíthetik magukat az ügyvédek és az ügyvédi irodák. Ilyenek a névjegykártya használata, a cégtábla elhelyezése, internetes honlap készítése, amelynek tartalmát előzetesen a kamara tanácsa láttamozza. Szakmai fórumokon, tanácskozásokon való részvételek alkalmával ismertető anyag készíthető az irodáról, de ennek a tartalmát előzetesen ugyancsak be kell mutatni a kamara tanácsának láttamozásra. Nekem egyelőre két névjegykártyám van: az egyik magyar nyelven, a másik pedig románul.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

A kisfiam augusztusban lesz hároméves, így a „szabadidő” fogalmát nem a hagyományos értelemben kell érteni az én esetemben. A legtöbb időt vele töltjük a párommal – ez természetes – amikor meg sikerül „elszabadulni”, akkor a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesületben tevékenykedem, elsősorban mind jogi szakember. A legújabb projektünk: rávenni a városi tanácsot, hogy biztosítson magyar bölcsődei csoportokat az állami bölcsikben, hogy ne kényszerüljenek a magyar szülők a méregdrága magánintézményekbe vagy román bölcsődei csoportokba iratni a csemetéiket.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Rövidtávon szeretném maximálisan kihasználni a jelölti időszakot, minél több területen tapasztalatot szerezni és sikeres véglegesítő vizsgát tenni. Hosszú távú terveim közt szerepel egy saját iroda működtetése, amennyiben lehetséges lesz egy vagy két jogágra szakosodva.

Miben látod a szakmai siker titkát?

A profizmusban, a szakma iránti tiszteletben, a naprakész tudásban.

Az ügyvédjelölt.hu olvasóinak további kérdései esetén Kovács Andrea a kovacs79andrea@yahoo.com e-mailcímen elérhető.

Miért lettél ügyvédjelölt? Milyen élmény inspirált a pályaválasztásban? Kit tartasz példaképednek?

Az egyetemi tanulmányaim alatt még csak az fogalmazódott meg bennem, hogy alapvetően munkajoggal és az ahhoz kapcsolódó jogterületekkel (társadalombiztosítási jog, szociális jog) szeretnék foglalkozni, arról azonban, hogy ezt milyen formában szeretném, sokáig nem volt határozott elképzelésem.
Az ügyvédek munkájába a szakmai gyakorlatom során nyertem bepillantást. Sokféle ügyvédet láttam, az összeszedettől a profi rögtönzőig, a halk szavútól a provokatívig. A nem túl egységes kép ellenére az azonban mindenképpen kiderült a számomra, hogy a munkájuk rendkívül mozgalmas, sokszínű és emberközpontú, ami olyannyira magával ragadott, hogy az egyetem után végül az ügyvédi hivatás mellett köteleztem el magam.
Ez annyiban valóban „kútba ugrás” volt a részemről, hogy – tekintve, hogy a családunkban nincsenek ügyvédek, sőt egyáltalán jogászok sem – nem tudhattam, alkalmas leszek-e a pályára.
Példaképemnek a főnökömet tartom, aki szakmai pályafutása során a munkajog minden területén – munkáltatói oldalon és szakszervezetnél egyaránt – dolgozott, mielőtt az ügyvédi hivatás mellett döntött. Ez adja az ő profizmusát, és az, hogy az egyes ügyek iránti elkötelezettsége és az újdonságok iránti nyitottsága az évek alatt mit sem változott. Saját pályámat illetően az ő hozzáállását és munkamódszereit tekintem követendőnek.

Milyen volt az indulás a jelölti pályán? Milyen tanácsokat kaptál útravalóul?

A pályán való indulásom viszonylag zökkenőmentes volt. Visszatekintve azonban már tudom, hogy ez kizárólag a főnökömnek és a tőlem tapasztaltabb ügyvédjelölt kolleganőmnek volt köszönhető.
Az első néhány hónapban ugyanis még olyan alapvető dolgokkal küzdöttem, hogy melyek a keresetlevél kötelező tartalmi elemei, és hogyan is néz ki egy bírósági előkészítő irat. Ebből következően a munkatempómat - a legnagyobb igyekezetem ellenére - a lassúság jellemezte. Szerencsére azonban a főnököm nagyon türelmes volt hozzám, és fél-egy év után már a munkafolyamatokat sokkal gyorsabban és rutinosabban kezeltem.
Az indulásomat nagyban támogatta az egy év gyakorlattal már előttem járó ügyvédjelölt kolleganőm, akihez kérdéseimmel bármikor fordulhattam, és akitől az első tárgyalásom előtt, amelyen önállóan járhattam el, a legpraktikusabb tanácsot kaptam. A tárgyalás előtti napon ugyanis arra a kérdésemre, hogy mire figyeljek különösen, azt válaszolta, hogy az a lényeg, hogy jogról ne mondjak le, követelést ne ismerjek el, ne kössek egyezséget, ha pedig valamit nem tudok, kérjek szünetet, vagy határidőt, és akkor semmi baj nem lehet. És tényleg így is lett.

Milyen terveid vannak szakmai téren? Gondolsz-e a továbbtanulásra, vagy további önképzésre?

Én alapvetően a specializációban hiszek. Meggyőződésem, hogy kizárólag úgy lehetek a pályán sikeres, ha az általam választott jogágat, illetve az ahhoz kapcsolódó bírói gyakorlatot alaposan és naprakészen ismerem, valamint a jogi tudás mellett fontosnak tartom a kapcsolódó háttérismeretek megszerzését is. Ezért döntöttem úgy, hogy beiratkozom a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának munkaügyi szakjogász képzésre, amelynek jelenleg már a II. évfolyamos hallgatója vagyok.
Ezen túl szeretném még a nyelvtudásomat tökéletesíteni, valamint az alternatív konfliktuskezelési technikákat illetően is szeretnék bővebb ismereteket, illetve gyakorlati tapasztalatot szerezni.

Mik a terveid a szakvizsgát követő időszakra?

Elképzeléseim, illetve reményeim szerint a munkámat a szakvizsga után a jelenlegi munkahelyemen fogom folytatni. Bizakodó vagyok a saját ügyfélkör kiépíthetőségét illetően is.

Hogyan reklámoznád most magad, ha ügyvéd lennél?

Szinte biztos, hogy készítenék saját honlapot, amely az irodámra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat (pl. szolgáltatások, elérhetőségek, munkatársak) tartalmazná. A honlap funkciója sokkal inkább a tájékoztatás, mint reklám lenne.
Az ügyvédi reklámot illetően szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy az ügyvédek létszámának jelenlegi meredek emelkedése mellett mennyire tudná a hivatás méltóságát megőrizni. Én abban bízom, hogy a jó munka és az ügyfelek elégedettsége önmagáért beszél.

Mire fordítanál különös figyelmet saját ügyvédjelölteiddel szemben?

A saját jelöltjeimmel szemben nagyon fontosnak tartanám a fokozatosságot. Az ügyvédség ugyanis egy olyan hivatás szerintem, amelyet hosszú évek alatt és lépésről lépésre lehet csak elsajátítani. Semmiképpen nem lehet cél a jelölteket már a gyakorlati idejük elején a felkészültségüket meghaladó feladatokkal terhelni, ez ugyanis csak arra jó, hogy sorozatos kudarcélményeket szerezzen nekik.
Fontosnak tartanám továbbá, hogy a jelöltjeimet partnerként kezeljem, és a szakvizsgára való felkészülésüket - a különböző ügytípusok megismertetése, esetleg más jogterületen dolgozó ügyvéd kollegához való „átirányítás” útján - megfelelően támogassam. A három év gyakorlati időnek a rendeltetése ugyanis végső soron a szakvizsgára való felkészülés lenne.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

Szabadidőmben sokat olvasok. Nagyon szeretem a szépirodalmat, illetve a nagyobb társadalmi összefüggéseket elemző írásokat, ezek közül is leginkább Hankiss Elemér könyveit.
Ezen kívül szeretek kirándulni. Kedvenc belföldi kirándulóhelyem Bogács és környéke.

Nemrégiben elvállaltad a Munkajog rovat vezetését az ügyvédjelölt.hu-n. Mik az elképzeléseid a rovatot illetően?

A Munkajog rovat keretében olyan ismereteket szeretnék a jelöltekkel megosztani, amelyek a saját munkaviszonyukat illetően is hasznosak lehetnek. Ilyen kérdés például, hogy mennyi az a legalacsonyabb munkabér, amelyet a munkáltatójuk köteles biztosítani a számukra, vagy az anyagi ellentételezés nélküli foglalkoztatás miként minősül.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy a célom kizárólag a tájékoztatásra, és nem az értékelésre irányul. Arról, hogy ki milyen alkut köt a saját munkáltatójával, nem szeretnék állást foglalni.
 

Tavaly kezdett blogot írni dr. Ármos Lóránd, hogy így oszthassa meg tapasztalait más ügyvédjelöltekkkel, valamint kezdő jelölti élményeit megörökíthesse. Mind mondja, az ügyvédjelöltekre a fásultság, reményvesztettség jellemző, akik olykor kevesebbet keresnek, mint egy gyorséttermi eladó, és az a dolguk, hogy beengedjék az ételfutárt. A jelölt szerint a siker titka, hogy a megfelelő nyelvtudás mellett elsősorban innovatívnak és sokoldalúnak kell lenni.

Mikor és miért kezdett el blogot írni?

- Az „Egy ügyvédjelölt viszontagságai” című blogot 2008. márciusában kezdtem el írni, egyrészt azért, hogy a tapasztalataimat más ügyvédjelöltekkel is megoszthassam, másrészt azért, mert kezdő jelöltként sok olyan újszerű, érdekes élményben volt részem, amit úgy éreztem, meg kell örökítenem. Azóta rendszeresen fejlesztem a blogot, hogy minél több hasznos információt tartalmazzon az ügyvédjelöltek számára. A jogi szakvizsgáról szóló IM rendelet például meghatározza, hány havi ösztöndíjat lehet beleszámolni a szakvizsgáig letöltendő gyakorlati időbe. Az azonban sehol nincs meghatározva, milyen ösztöndíjakról van szó. Ehhez kapcsolódóan a blogon közzétettem néhány nemzetközi szervezet ösztöndíj-ajánlatát is.

Hogyan látja az ügyvédjelöltek helyzetét? Mit tart a legnagyobb nehézségnek?

- Ügyvédjelölt barátaim, ismerőseim lelki állapotára fásultság, reményvesztettség, kilátástalanság jellemző. Munkahelyükön számos alkalommal nem részesülnek megfelelő szakmai támogatásban, sokan a jogi munka egyes részfeladatait ismétlik reggeltől estig, miközben kevesebbet keresnek, mint egy gyorséttermi eladó. Megnehezíti helyzetüket az a tény is, hogy ismeretség, családi összeköttetések híján kilátásul sincs saját ügyfélkört kialakítani. A legtöbb ügyvédjelölt sajnos ugyanabban a helyzetben van, mint W. Somerset Maugham Az örök szolgaság címú regényének hőse, Hayward, aki ügyvédjelölti pályafutásának végén eszmél rá arra, hogy nem elég az embernek kiakasztania a névtábláját ahhoz, hogy megbízásokat kapjon.

Már egy évtizede is közhelynek számított, hogy jogász túlképzés van Magyarországon, és több ügyvéd dolgozik Budapesten, mint egész Ausztriában. Mennyire durva ma a kenyérharc?

- Ügyvéd barátaimnak, ismerőseimnek nagyon innovatívnak, sokoldalúnak kell lenni mind szakmailag mind emberileg ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a jogszabályok állandó változásával, valamint a technika, az internet kínálta lehetőségekkel. Különösen ma, amikor köztudomású, hogy az amerikai elnökválasztás eredményének alakulásában az internet játszotta az egyik legfontosabb szerepet.

Hogyan érdemes ügyvédjelöltként elindítani a karrierépítést? Mire érdemes figyelni, mit tanácsolna annak, aki most végez a jogon?

- Eddigi pályafutásom során mindenhol nagy hasznát vettem nyelvtudásomnak, és annak, hogy az ügyvédjelölti pályafutásom előtt jelentős munkatapasztalatra tettem szert, Magyarországon, külföldön, végrehajtói és vezetői pozícióban egyaránt. Sok ügyvédjelölt esetében megfigyelhető az, hogy az egyetem padjaiból kikerülve nem csak a szakmai gyakorlatuk hiányzik, hanem kialakult munkakultúrával sem rendelkeznek. A jelenlegi jogi egyetemi hallgatóknak azt tanácsolom tehát, sajátítsanak el legalább egy idegen nyelvet, és, ha módjukban áll, vegyenek részt minél több szakmai gyakorlaton: a későbbiekben ennek biztosan hasznát veszik.

Mennyire becsülik meg az ügyvédjelölteket? Hogyan lehetne ezen javítani?

- Eddig két ügyvédi irodában dolgoztam, Az elsőben az volt a feladatom, hogy számlákat írjak, felvegyem a telefont, és délután beengedjem az ételfutárt. Később, Dr. Ruttner György ügyvédi irodájában érdemi ügyekkel foglalkozhattam, személyes kapcsolatom volt az ügyfelekkel, és számíthattam az irodavezető és az ott dolgozó csapat szakmai és emberi támogatására. Az ügyvédjelöltek megbecsülése tehát nagyon változó, a jelölti fizetés azonban kevés kivételtől eltekintve egységesen alacsony, ami a jelöltek önérzetére, és teljesítményére is rányomja a bélyegét.

Az ügyvédjelölti három év mennyire hasznos, mennyire készít fel a szakvizsgára?

- Ez attól függ, milyen irodában telik el ez a bizonyos három év. Számos irodában az ügyvédjelöltek kizárólag egy ügytípust látnak el három éven keresztül. Más irodákban – tisztelet a kivételnek – az ügyvédjelölt titkárnői feladatokat lát el, vagy legjobb esetben is kizárólag részfeladatokat teljesít. Az ügyvédjelölti három év akkor igazán hasznos, ha az ügyvédjelölt ezalatt a három év alatt érdemi ügyeket láthat el, van alkalma különböző ügytípusokat megismerni, és tapasztalatot szerez mind az ügyfelekkel való bánásmódban, mind a bíróság előtt eljárásban.

Hogyan látja, mi az oka annak, hogy nem becsülik meg az ügyvédjelölteket?

- Az ügyvédjelöltek megbecsülése, mint mondtam, változó. Magyarországgal szemben például Romániában sokkal kisebb az ügyvédjelöltek fluktuációja, igaz, ott sokkal nehezebb is ügyvédjelöltté válni. Romániában a leendő ügyvédjelöltnek először felvételiznie kell az ügyvédi kamarába, és, amennyiben sikeres vizsgát tesz, keresnie kell magának egy úgynevezett mestert, tehát egy ügyvédet, aki mellett a jelölti éveit tölti majd. Az, hogy a munkaadók szakmai fórumokon, vagy sajtóban hirdetnék, hogy ügyvédjelöltet keresnek, szinte egyáltalán nem jellemző. A kamarai felvételi vizsga révén kevesebb ügyvédjelölt van Romániában, de ők elszántabbak, felkészültebbek.

Egyik blogbejegyzésében arról ír, hogy a német és román ügyvédjelöltek számára létezik speciális fórum, ügyek és beadványok leírásával, Magyarországon viszont ilyesmi még nincs, ezt pótolná az Ön által beindítani tervezett ügyvédjelölt.hu oldal?

- Igen, románul és németül is elérhető ilyen internetes fórum, a német rechtsreferendar.de, a román avocatulstagiar.ro domainnév alatt. Érdekes, hogy Magyarországon eddig ilyen nem működött. Ugyanilyen érdekesnek tartom, hogy számos hasznos és haszontalan jogi kiadvány mellett eddig senki nem gondolt arra, hogy az ügyvédjelöltek számára kézikönyvet adjon ki. Igény biztosan lenne rá. Egy jól megszerkesztett kiadvány, ami az ügyvédjelölteket ténylegesen érintő és foglalkoztató információkat tartalmazza, nagy hasznára válhatna minden ügyvédjelöltnek, és, közvetett módon a munkaadóiknak is. Terveim között szerepel a www.ügyvédjelölt.hu oldal beindítása. A domain nevet (hangsúlyozom, ékezetekkel) már megvásároltam, ez egyelőre a blogra irányítva működik.

Hogyan képzeljük el az ügyvédjelöltek kézikönyvét?

- Úgy, mint bármilyen útikönyvet. Térképpel, hogy minden jelölt egyből láthassa, hol van a Gyorskocsi utca vagy a Fővárosi Bíróság különböző kirendeltségei, általános ügytípusok, ügymenetek, vagy olyan részletek leírásával, hogy hogyan kell összehajtani a külzetet. Ezenkívül hasznos tanácsokkal, esetleg zsargonszótárral, hogy minden jelölt egyből tudja, mi az a külzet, és mi az a fizmeghagy.

Tudnak-e segíteni egymáson – vagy így, vagy másként – az ügyvédjelöltek, van-e lehetőség (akár szervezett formában), hogy megosszák egymással tapasztalataikat? Van-e erre egyáltalán igény?

- Tavaly március óta több, mint négyezer alkalommal jelenítették meg a blog különböző aloldalait, és az internetes keresők első találatok között jelenítik meg az oldalt az „ügyvédjelölt” keresőszó alapján. Igény tehát biztosan van, eddig mindössze a kezdeményezés hiányzott. A blog kapcsán számos pozitív visszajelzést kapok ügyvédjelöltektől, és ügyvédektől is, ami azt igazolja: érdemes munkát fektetni ebbe a tervbe. Azért dolgozom, hogy a www.ügyvédjelölt.hu oldal valamennyi magyarországi ügyvédjelölt oldala legyen.

(Megjelent az Ügyvédvilág Magazin 2009. februári számában)