A MAGYAR ÜGYVÉDJELÖLTEK HONLAPJA

dr. Marján Adrienn: A modernkori uzsora

Dr. Marján Adrienn 1985. június 17-én született Pécsen. Egyetemi Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte. Diplomáját 2009-ben szerezte cum laude eredménnyel. Jelenleg Pécsen, a Marján Ügyvédi Irodánál dolgozik ügyvédjelöltként.

Tanulmányai során elsősorban a polgári jog iránt érdeklődött. Első jelentősebb munkája az uzsorás szerződések témakörében született.

2009-ben elnyerte az Erasmus ösztöndíjat, melynek köszönhetően lehetősége adódott arra, hogy szakmai gyakorlatát külföldön folytathassa. 5 hónapot töltött Németországban, a passaui „Zizlsperger und Kollegen” ügyvédi irodánál.

Az itt közzétett tanulmány alapjául szolgáló dolgozat a XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián „Polgári Jogi Tagozat I” szekcióban különdíjat kapott. A tanulmány korábbi változata a De Jure magazin 2009. augusztus, X. évfolyam 6. számában jelent meg „Uzsora a 21. században” címmel.

I. Bevezető gondolatok

A XXI. század jogi szabályozásának egyik nagy problémája, hogy a jogintézmények az időmúlás és a társadalmi változások folytán elavulnak, tartalmuk kiüresedik, ezáltal nem felelnek meg rendeltetési céljuknak, nem tudják szabályozni azokat az élethelyzeteket, amelyekre megalkották őket. Mindez többek között annak tudható be, hogy a jogalkotás nem képes lépést tartani a társadalmi viszonyok változásaival, továbbá nem képes a társadalom által támasztott igények kielégítésére. Hiába a felismerés, hogy jogszabályaink elavultak, a törvénymódosítási kísérletek rendre zátonyra futnak.
Számos jogintézmény említhető, amely már nem képes rendezni az általa szabályozni kívánt élethelyzetet. A fogalom-meghatározások felszínesek, túl általánosak, továbbá komoly problémát jelentenek az értelmezések közötti eltérések is. Ennek következménye, hogy egyre könnyebb megkerülni a jogszabályokat: sok a „kiskapu”. Ez a probléma merül fel az uzsorás szerződés kapcsán is. Az uzsorás tevékenység napjainkban is divat, „virágkorát” éli; a köznyelv a kizsákmányolás modernkori formájaként emlegeti. Az uzsora felüti a fejét mindenhol, ahol lehetőséget lát, legyen az adásvételi szerződés, bérleti szerződés, hitel- vagy kölcsönszerződés stb. A hatályos szabályozás álláspontom szerint nem képes sem megelőzni, sem megakadályozni az uzsorás szerződések létrejöttét. A bírói jogalkalmazás sem tud a fent írt követelménynek megfelelni az uzsorás ügyek elbírálása során. Ennek oka az egységes bírói gyakorlat hiánya.
Tanulmányomban elsősorban a gyorskölcsönök uzsorás jellegével foglalkozom, ugyanis úgy vélem, hogy a XXI. század legvitatottabb uzsorás jellegű szerződései a gyorskölcsönök terén jönnek létre. E szerződésekben fel-fel bukkannak az uzsorás szerződésekre utaló jegyek, mégis legálisnak fogadja el a joggyakorlat. Célom az uzsora tényállásának alkalmazhatóvá tétele a XXI. század igényeinek megfelelően. Olyan szempontrendszerre, illetve objektív támpontok megalkotására van szükség, amelyek megkönnyítik a bírói mérlegelést, illetve a döntést az uzsorás ügyekkel kapcsolatos eljárások során. Ezzel egyidejűleg meg kell teremteni azt az eszközrendszert, amely lehetővé teszi az irreálisan magas költségű, gyorskölcsönnek álcázott uzsorás szerződések visszaszorítását. Az uzsorás- és gyorskölcsön szerződések problematikája összefonódik, azt is mondhatnám, hogy az uzsorás szerződés gyorskölcsön formájában „ölt testet”. Nem csupán arra törekszem, hogy az uzsorás szerződés tényállásának alkalmazása megfeleljen a társadalom igényeinek, elvárásainak, hanem arra is, hogy alapul szolgáljon a gyorskölcsönök által generált problémák megoldásához is.

II. Az uzsorás szerződésre vonatkozó hatályos szabályozás
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint, ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés). Az uzsorának két ismérve van. Az egyik a feltűnően aránytalan előny kikötése valamely szerződő fél javára, a másik, hogy ezt az előnyt a sérelmet okozó fél a másik fél helyzetének kihasználásával kötötte. „A felek szerződéses viszonyában az aránytalan előnyt vállaló félnek valamilyen hátrányos, szorult helyzetben kell lennie, amely arra készteti, hogy a szerződést ilyen feltételekkel is megkösse”. „Az ember társadalmi vagy gazdasági helyzete, tehát a függő vagy megszorult jogi helyzet objektív emberi körülménynek minősül”. Ilyen szorult helyzet lehet a létfenntartás, a legszükségesebb élethelyzetek biztosítása, továbbá olyan helyzetek, amelyek a kötelezett anyagi biztonságát lényegesen érinthetik, veszélyeztethetik. Megnehezíti a felek és a bíróság helyzetét az a tény, hogy a törvény egyrészt elkerülte azoknak a tényezőknek a felsorolását, amelyek ilyen hátrányos helyzetet teremthetnek, másrészt az sincs meghatározva, hogy a szerződésben kikötött előny mikor feltűnően aránytalan.
A tényállás elemzése után a jogkövetkezményekkel kapcsolatban csupán annyit említenék meg, hogy a korábbi uzsoráról szóló jogszabályi rendelkezésekhez képest a Ptk. csupán a magánjogi jogkövetkezményekről tartalmaz rendelkezéseket, büntetőjogi jogkövetkezmények nem kerültek rögzítésre. A törvény szerint, ha megállapításra kerül a szerződés uzsorás jellege, akkor e szerződés érvénytelen. A korábbi törvények rendelkezéseihez képest a szankciók enyhébbek lettek, a jogalkotó nem fűz olyan súlyos jogkövetkezményeket az uzsorás tevékenység folytatásához, mint korábban. Pedig az uzsorás-üzlet virágzik, még ha ez a bírósági és hatósági adatokból nem is derül ki. A szerény számban előforduló esetek nem reprezentálják a valóságban végbemenő folyamatokat. Egyrészről köszönhető ez annak, hogy a bizonyítási nehézségek miatt elenyésző számú szerződés semmisségének megállapítása iránt indítanak keresetet uzsora címén, másrészről a sértettek kiszolgáltatott helyzetük miatt nem fordulnak a hatóságokhoz, és gyakran szégyellik is, hogy ilyen ügybe keveredtek. Tehát van mit változtatni a bírói gyakorlat területén is, hisz a kevés uzsorás per száma is azt bizonyítja, hogy a sérelmet szenvedett felek jellemzően nem fordulnak a bíróságokhoz, nem vesznek igénybe jogi eszközöket.

III. Az új Ptk.
Az új Ptk. megalkotása előrelépést jelenthetett volna az uzsorás szerződések elégtelen szabályozásának javítása területén, azonban említésre méltó változás nem történt a korábbi szabályozáshoz képest. Az új Ptk. 2007. október 29-i koncepciója még az alábbi rendelkezést tartalmazta az uzsoráról: „Semmis a szerződés, ha az egyik szerződő fél vállalkozás és az a szerződés megkötésekor – a másik fél helyzetének kihasználásával – feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. A fél helyzete kihasználásának minősül különösen, ha az a vállalkozással függő viszonyban, gazdasági kényszerhelyzetben vagy sürgős szükséghelyzetben volt vagy önhibáján kívül kellő üzletkötési jártassággal nem rendelkezett”. Az új Ptk. ezen koncepciója abból indult ki, hogy a vagyoni forgalom résztvevői (tulajdonosi minőségükben) képesek érdekeik érvényesítésére és védelmére, és ezért a magánjognak a lehető legszűkebb körben kell beavatkoznia szerződéses kapcsolataikba. Ennek a kiinduló tételnek egyenes következménye a magánautonómia széleskörű elismerése, és az állami beavatkozás jogi lehetőségeinek visszaszorítása. Ilyen beavatkozásra kivételesen és csak ott van szükség, ahol a szerződő felek jogi egyenjogúsága és mellérendeltsége mögött gazdasági (szakismereti stb.) egyensúlytalanság állapítható meg.
Véleményem szerint a koncepció e rendelkezése komoly visszaélésekre adhatott volna okot. A törvény szövege szerint az uzsorás szerződés tényállása csak akkor lett volna megállapítható, ha a sérelmet okozó fél vállalkozás. Ebből az következik, hogy ha magánszemély kötött volna ki szerződésben feltűnően aránytalan előnyt a másik fél helyzetének kihasználásával, az nem ütközött volna jogszabályba. A szerződési jogban valóban fontos szerepe van a felek magánautonómiájának, de nem érvényesülhet korlátlanul, ugyanis némely esetben nagyobb károkat okozhat, mint előnyt. Az uzsorás szerződés esetében nem tartható az alanyok körének fent említett szűkítése, ugyanis a gyakorlatban éppen a természetes személyek egymás közötti kölcsönszerződéseinél fordul elő leginkább az uzsora.
Az LB Koncepcióra tett észrevételeiben a fent írtakhoz hasonló kritikával illette az uzsorás szerződésről szóló rendelkezést, és kimondta, hogy az uzsorás szerződés bármely szerződés esetén semmis. Az új Ptk. 2008. március 25-i koncepciója már elvetette az uzsorás szerződés tényállásának korábbi változatát és az LB álláspontjának megfelelően – az 1959. évi IV. törvény uzsoráról szóló rendelkezés szövegével szinte teljesen megegyezően – a következő tényállás került megfogalmazásra: „Semmis a szerződés, ha az egyik szerződő fél a szerződés megkötésekor – a másik fél helyzetének kihasználásával – feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. A fél helyzete kihasználásának minősül különösen, ha az a másik féllel függő viszonyban vagy a szerződés megkötésekor kényszerítő szükséghelyzetben volt vagy kellő üzletkötési jártassággal nem rendelkezett”. A jogalkotó továbbra is egy objektív és egy szubjektív feltétel egyidőben történő fennállását kívánja meg egy szerződés uzsorás voltának megállapításához. A tényállás tehát lényegében maradt a „régi”, a jogalkotó azonban kiegészítésként konkretizálta azokat a helyzeteket, amelyek a másik fél kihasználásának minősülnek.
2009. szeptember 21-én az Országgyűlés 191 igen, 168 nem szavazattal és négy tartózkodás mellett elfogadta az új Polgári Törvénykönyvet. Az uzsorás szerződés tekintetében a jogszabályi szöveg nem változott a már említett 2008. március 25-i koncepció óta. Leszögezhető, hogy az új Ptk. összességében nem hozott lényeges változást az uzsorás szerződések területén. A tényállás megfogalmazása túl általános, ezáltal könnyű megkerülni a jogszabályt, továbbá a jogkövetkezményeknek semmi visszatartó hatása nincsen.

IV. Uzsora a bírói gyakorlatban
A fent írtak alapján megállapítható, hogy a hatályos jogi szabályozás az uzsorás szerződések visszaszorítására, illetőleg megakadályozására alkalmatlan, ezért szükségét láttam megvizsgálni azt, hogy a jelenlegi bírói gyakorlat hogyan próbál az elégtelen jogi szabályozás ellenére gátat vetni az uzsorás szerződések elterjedésének.
1. A bírósági adatok alapján megállapítható – és ez megerősíti azon állításomat is, hogy az uzsorás ügyek nagy része nem kerül bíróság elé –, hogy 2005 és 2008 között körülbelül 50 uzsorás szerződéssel kapcsolatos ügy volt folyamatban magyar bíróságok előtt. Ez annyit jelent, hogy évenként átlagosan 12 uzsorával kapcsolatos pert indítottak. Úgy vélem, ez elég csekély szám, főképp azért, mert napjainkban érezhetően nő az uzsoragyanús ügyletek száma. Azért „gyanús”, mert a már korábbiakban kifejtett és elemzett tényállás az uzsorás szerződésről sem a szerződő feleknek, sem a bíróságoknak nem ad konkrét támpontot arra nézve, hogy mely szerződés minősül uzsorásnak. Az uzsoráról szóló rendelkezés tehát túl általános, a hozzá fűzött magyarázatok és értelmezések tekintetében pedig nem mindig egységes a bíróságok álláspontja az ítélkezés során. A fent írtak visszatartó tényezők lehetnek a felek számára egy polgári per megindítása tekintetében. Különösen azért is, mert egy szerződés uzsorás voltának megállapítása sok körülmény mérlegelésétől függ. Egy szerződésről nehezen lehet megállapítani annak uzsorás jellegét, a bírói döntések pedig legtöbbször nem következetesek. Ez főleg a bírói álláspontok eltéréséből adódik. Érthető tehát, ha a sérelmet szenvedő felek nem fordulnak bírósághoz, hiszen az eljárás drága, emellett viszont a sérelmet szenvedett fél számára nehézséget jelent a bizonyítás is, ugyanis a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján „a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a bíróság azokat valónak fogadja el”.
Az uzsorás szerződésekkel szembeni fellépések hatékonyabbá tételéhez feltétlenül szükség van a bírói gyakorlat egységesítésére, amely az LB által hozott jogegységi döntésekkel, illetőleg az LB Polgári Kollégiumának (a továbbiakban: PK) állásfoglalásaival lenne elérhető. E testületek hivatottak ugyanis kialakítani az egységes ítélkezési szempontokat, és ezáltal támpontokat tudnak adni az eljáró bíróságok számára. A hatályos szabályozás elégtelensége még inkább indokolja a fent írt lépések mihamarabbi megtételét.
2. Mint ahogy arra már korábban kitértem, ahhoz, hogy egy szerződés uzsorásnak minősüljön, két – egy szubjektív és egy objektív – feltétel együttes fennállására van szükség. Ahhoz, hogy a bíróság e feltételek fennállását meg tudja állapítani, mindenképpen szükség van egységes ítélkezési szempontokra. Ugyan a Ptké. részletes felsorolást tartalmaz arról, hogy a bíróságnak milyen körülményeket kell vizsgálnia egy szerződés uzsorás voltának megállapítása során, ez azonban mégsem elegendő. A következőkben ismertetem a Ptké. szerint mérlegelendő körülményeket, továbbá kitérek arra, hogy a felsorolás miért hiányos és miért nem ad elegendő, illetőleg megfelelő iránymutatást a bíróságok számára.
A szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása esetében annak megállapításához, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, a bíróságnak vizsgálnia kell a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi (érték-) viszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját. „Nehézséget okoz a bíróságnak e törvényi rendelkezés helyes alkalmazása során az, hogy a forgalomban egyre nagyobb számban jelentkeznek olyan ügyletek, amelyekben az áruk ára, a szolgáltatások ellenértéke szélsőségek között ingadozik. Ez a körülmény megnehezíti a megbízható forgalmi érték megállapítását. Továbbá figyelemmel kell lenni a kereslet és a kínálat alakulására, az értékek ettől függő változásaira, a szerződő felek bármelyikének esetleges külön igényére, fokozott érdekeltségére a szerződés létrejöttében”. Látható, hogy ahhoz, hogy a bíró megállapítsa a feltűnő értékaránytalanság fennállását, hosszadalmas, költséges és összetett vizsgálatra van szükség. A bíró csak a fent írt körülmények értékelése után vizsgálja a szorult helyzet kihasználását. A magyar tételes jogi szabályozás nem ad egyértelmű eligazítást sem a feltűnően aránytalan előny mértékére nézve, sem pedig abban a tekintetben, hogy mi tekinthető a másik fél szorult helyzete kihasználásának. Pontos legáldefiníció hiányában tehát uzsorás szerződés az, amit a bíróság annak mond ki. Mindent egybevetve leszögezhető, hogy az uzsorás ügyek esetében szükség van egységes bírói gyakorlat kialakítására, egy ítélkezési szempontrendszer kidolgozására, ugyanis ez (jogegységi döntés, PK) lényegesen megkönnyítené az ítélkezést az uzsorás szerződésekkel kapcsolatos keresetek elbírálása során.
Megvizsgálva a bíróságok uzsorás ügyben hozott ítéleteit, megállapítható, hogy nincs bevett gyakorlat arra nézve, hogy a bizonyítás során az uzsorás szerződés mely tényállási elemének fennállását vizsgálják először. A bírói gyakorlat eléggé eltérő képet mutat. A BH. 1998/275. és a BH 1999/176. számú határozatokban az eljáró tanácsok a bizonyítást a feltűnő értékaránytalanság fennállásával kezdték, majd ezután tértek ki a szorult helyzet elemzésére. Úgy vélem, logikusabb, hasznosabb és „takarékosabb” lenne először a szubjektív feltétel fenn, illetve fenn nem állását megállapítani, hiszen – mint ahogy arra már az előzőekben utaltam –, az objektív feltétel meglétének bizonyításához számos körülményt kell értékelni a bírónak. A korábban írtakon túl figyelemmel kell lennie a szerződő felek bármelyikének esetleges külön igényére, fokozott érdekeltségére a szerződés létrejöttében, továbbá vizsgálni kell a szolgáltatás minőségét, korszerűségét stb. Ezen körülmények vizsgálata időigényes is, drága is (szakértő kirendelés, adatok lekérése stb.). Célszerűbb lenne, ha az ilyen ügyek esetében mindig a szubjektív feltétel fennállásának megállapítása lenne az első lépés a bizonyítás során. Erre vonatkozólag a Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20 478/2003/2. számú ítéletében is található utalás, miszerint ha az uzsora konjunktív feltételei közül a szubjektív elem – a másik fél helyzetének kihasználása – nem állapítható meg, az az objektív feltétel további vizsgálatát szükségtelenné teszi, mert a törvény csak a két feltétel együttes fennállása esetén teszi lehetővé a szerződés semmissé nyilvánítását. Tehát a bizonyítás első szakasza az egyik fél szorult, hátrányos helyzetének megállapítása. „A Ptk. szerint bármely élethelyzet, amely a hátrányos tartalmú szerződés megkötésére készteti a felet és ezáltal alkalmas arra, hogy a másik fél azt kihasználva feltűnően aránytalan előny kikötését érje el, ilyennek minősülhet”. Az ilyen helyzeteket természetesen nem lehet taxatíve felsorolni. A Ptké. és a Ptkm. ugyan körülírja, hogy mi minősülhet szorult helyzetnek. Nyilvánvaló, hogy nem lehet kimerítően felsorolni azokat az élethelyzeteket, amelyek rászorultságra adnak okot, hiszen ez is több körülménytől függ, de léteznek olyan körülmények, amelyeket mindenképp vizsgálat tárgyává kellene tennie az eljáró bíróknak. Elsőként indokolt lenne a fél biológiai tulajdonságainak (életkor, nem, fizikai és értelmi fogyatékosság) vizsgálata. Döntő súlya van továbbá a családi viszonyoknak (házas-elvált, gyermekek száma, fogyatékos-beteg családtag, alkoholizmus, élettér). Ezen információk tükrében kell tovább vizsgálni a fél és családja társadalmi helyzetét (anyagi helyzet, foglakozás, munkahely, jövedelem). A hátrányos helyzet fogalma rugalmas, és a konkrét társadalmi-gazdasági környezethet alkalmazva változó kategória. Ezért ez a fogalom nehezen illeszthető be a polgári jog rendszerébe, ugyanis a polgári jog a jogalanyokat egyenjogúnak és mellérendeltnek tételezi. Mást jelentett a hátrányos/szorult helyzet a 80-as vagy a 90-es években, mint napjainkban. A bíráknak tehát ezeket a tényeket is figyelembe kellene venniük a körülmények mérlegelése során, az LB iránymutatása alapján.
Amennyiben a szorult helyzet fennállása megállapítható, vizsgálni kellene azzal kapcsolatban azt is, hogy ezt a másik fél kihasználta-e. A bírói gyakorlat szerint a kihasználás azt feltételezi, hogy a sérelmet okozó szerződő fél ismeri a másik fél helyzetét, és e felismerés alapján tud feltűnően aránytalan előnyt kikötni. A helyzet kihasználásához nem kell a sérelmet szenvedett fél körülményeinek konkrét ismerete. „A helyzet kihasználása megállapítható abban az esetben, ha a sérelmet okozó fél ismeri vagy a körülményekből ismernie kellett azt a helyzetet, ami a másik felet a szerződés megkötésére indította”.
Végezetül azért is tartom fontosnak a szubjektív feltétel elsőként történő vizsgálatát, mert ez nagyban befolyásolja azt a tényt, hogy egy előny feltűnően aránytalan-e, avagy sem. Előfordulhat ugyanis, hogy egy előny kikötése adott helyzetben lévő féllel szemben nem minősülne feltűnően aránytalannak, míg egy másik helyzet fennállása esetén igen.
Miután a bíróság megállapította a szorult helyzetet és annak kihasználását, rá lehet térni az objektív feltétel, azaz a feltűnő értékaránytalanság fennállásának vizsgálatára. A feltűnően aránytalan előny fogalmába – az általános megfogalmazása okán – bármilyen módon elért előnyös pozíció beletartozhat, azonban a bírói gyakorlat a tekintetben kezdettől fogva egységes volt, hogy a feltűnően nagy értékkülönbséget a tényleges ellenszolgáltatás és a forgalmi érték (piaci érték, piaci ár) viszonylatában kell kiszámítani. „A konkrét szerződés szolgáltatásainak értékegyensúlyát vagy annak hiányát tehát csak akkor lehet kiszámítani, ha – rendszerint szakértői véleményre támaszkodva – a bíróság meg tudja állapítani az adott áru vagy szolgáltatás (piaci) forgalmi értékét”. Természetesen nem elég pusztán a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékkülönbséget vizsgálni, fel kell tárni az eset összes körülményét. Annak megállapítására, hogy a szerződésben kikötött előny mikor feltűnően aránytalan, nincs rögzített mérce, és a jogalkotás, illetve bírói gyakorlat ilyen támpontok nyújtásától tartózkodott. Általánosan elfogadott nézet az, hogy a feltűnően aránytalan előny mértékét nem célszerű objektíve meghatározni, ugyanis nem biztos, hogy ezt minden uzsorával kapcsolatos perben alkalmazni lehetne. Minden ügy, és ezen belül is minden körülmény más és más. A felső érték meghatározása ellen szól az is, hogy ez a tény sértené a felek szerződési szabadságát, továbbá a piacgazdaságot is korlátozná. Napjainkban e védelem megvalósítását a feltűnően aránytalan előny felső mértékének meghatározásában, ezen belül is a kamatmaximum bevezetésében látják, e megoldási javaslat azonban dolgozatom második felében kerül részletes kifejtére.
E pontban írtak alapján úgy vélem, hogy egy egységes bírói gyakorlatot kialakító LB által hozott jogegységi döntések és kollégiumi állásfoglalások részben megoldást jelentenének az uzsorás szerződések elterjedésének visszaszorításában, viszont mindenképpen szükség van a vonatkozó törvények módosítására, illetőleg más jogágak (büntetőjog) eszközeinek igénybevételére.

V. A közelmúlt jogszabály-módosításai
Mint ahogy már korábban utaltam rá, az új Ptk. nem hozott előrelépést az uzsorás szerződések által generált problémák rendezésére. Ennek ellenére a közelmúltban több olyan törvénymódosítás is történt, melyek komoly lépést jelenthetnek az uzsora visszaszorítása elleni küzdelemben.
Az uzsorás szerződéseket lényegesen érinti mind a Ptk. mind a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) módosításai. A módosítások célja az uzsorástevékenységgel szembeni fellépés elősegítése volt. A Ptk. 2009. március 1. napján hatályba lépett módosítása a feltűnően aránytalan előnyt kikötő szerződések tekintetében azok hatályát kiterjeszti a hitel- és kölcsönviszonyokra is. Ennek megfelelően a hatálybalépés kezdetétől a feltűnően aránytalan szerződések megtámadására vonatkozó szabályokat lehet alkalmazni arra az esetre is, ha hitelnyújtó szerződésben meghatározott szolgáltatása és a teljes hiteldíj között a szerződéskötés egyéb körülményeit is figyelembe véve feltűnően nagy az értékkülönbség. Az új szabályozás szükségessé tette a teljes hiteldíj fogalmának meghatározását. A hatálybalépéstől kezdődően a teljes hiteldíj törvényi fogalma nem más, mint az a kölcsönért fizetendő ellenérték, amely tartalmazza a kamatokat, a folyósítási jutalékot és minden egyéb, a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan teljesítendő ellenszolgáltatást. A Polgári törvénykönyv e rövid módosítása a személyi hatály tekintetében nem korlátozza a jogszabály alkalmazását a magánszemélyek közötti kölcsön- és hitelviszonyokra, hanem bizony a jogszabály alkalmazható és alkalmazandó a hitelintézet és a hitelintézettel szerződéses kapcsolatban lévő szerződő fél jogviszonyára is.
A Btk. módosításra is sor került, melynek során a következő alcím került rögzítésre: „Uzsorabűncselekmény”. A tényállás a következőképpen szól: „Aki a sértett helyzetét kihasználva üzletszerűen olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amelynek teljesítése a sértettet, illetve annak hozzátartozóját súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az uzsorabűncselekményt bűnszövetségben követik el. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van”.
Ezek igazolják a dolgozat azon megállapításait, amelyek mind az uzsorás szerződések jelenleg hatályos elégtelen szabályozását, és az egységes bírói ítélkezési gyakorlat hiányára és gyengeségére utaltak. Ezt a jogalkotó is felismerte és megtette az első lépéseket az uzsorás szerződések szigorúbb szabályozása tekintetében. „A pénzügyi szféra és a gazdaság jelenlegi helyzetében kiemelkedő fontosságú, hogy hatékonyabban érvényesüljenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságát védő jogintézmények, ezáltal biztosítva azt, hogy a feltűnően nagymértékű hiteldíj mellett nyújtott kölcsönre vonatkozó szerződések is kellő biztonsággal megtámadhatók legyenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbségére hivatkozással”.

VI. Kölcsönszerződés és az uzsorás szerződés kapcsolata
A XXI. századra a kölcsönszerződések iránt jelentősen „megnőtt a kereslet”, ennek következményeképpen az uzsorás szerződések is gyakran kölcsönszerződés formájában jelennek meg. Egy kölcsönszerződés megkötésekor a szerződő fél egyáltalán nincs könnyű helyzetben, ráadásul a kölcsönadó fél sem mutatkozik rendszerint segítőkésznek, nem adja meg a szükséges felvilágosítást a kölcsönszerződés megkötésével kapcsolatban. A laikus, jogban nem járatos szerződő felet könnyű rászedni, hiszen sokszor még azzal sincs tisztában, hogy mely szerződések jogszerűek, melyek jogszerűtlenek, melyeknek vannak büntetőjogi következményei, milyen trükköket alkalmaznak a jogszabályok megkerülésére az ezen a területen működő vállalkozások. Amíg a pénzintézetek esetében a szerződő felek védelmét különböző tartalékképzési szabályok biztosítják, semmi sem védi az illegális pénzkölcsönzéssel foglalkozó pénzügyi vállalkozások kiszolgáltatott hitelfelvevőit. Ezek a vállalkozások nem vetik alá ügyfeleiket hosszadalmas hitelbírálatnak, de különböző legális, féllegális és illegális eszközök alkalmazásával hatékonyan biztosítják kihelyezett pénzeszközeik megtérülését. Pénzintézettől kölcsönt igénybe venni ugyan hosszadalmasabb, de mindenesetre biztonságosabb, mint valamelyik illegális pénzkölcsönzőhöz fordulni.
Mivel az uzsorás szerződés két „alkotó eleme” a kölcsönszerződés és a kamat, e két fogalom tartalmának részletes ismerete szükséges a téma további tárgyalásához.
VII. A gyorskölcsön előnyei és hátrányai
Hitelek újrafinanszírozása, számlák kifizetése, gyermekek iskoláztatása vagy lakás felújítása – többek között ilyen indokok vezetik a gyorskölcsönt nyújtó cégekhez a pénzre szorulókat. Az alacsony jövedelműek széles köre veszi igénybe a gyorskölcsönt nyújtó cégek szolgáltatásait. A több, nagy múltú hitelszövetkezet és pénzügyi vállalkozás mellett az utóbbi időben feltűnt néhány olyan cég is, amely legálisan, a PSZÁF által kiadott engedély birtokában, de időként inkorrekt módszerekkel végzi tevékenységét. E cégek működését egyre többen kérdőjelezik meg, függetlenül attól, hogy legálisan és jogszerűen nyújtanak pénzkölcsönt. A szaporodó peres eljárások is azt bizonyítják, hogy nem alaptalan a gyorskölcsönt nyújtó cégekkel szemben fennálló bizalmatlanság. A probléma gyökere, hogy az említett cégek irreálisan magas költségeket állapítanak meg a hitelfelvételek esetén, amely a kölcsönszférában eddig nem volt megszokott. Többen már az uzsorás szerződés modern formájaként emlegetik a kölcsön e formáját. A fent írtak ellenére mégis egyre többen veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Gyorsabb, egyszerűbb, rugalmasabb, és sokkal előnyösebb, mint a banki kölcsön. De vajon tényleg így van? Tény, hogy a gyorskölcsön esetében a hitelbírálat lényegesen rövidebb, mint a banki hiteligénylésnél. Utóbbinál az eljárás akár 2-3 hétig is elhúzódhat, míg a gyorskölcsön esetében ez az idő 1, maximum 2 nap. Nem véletlen, hogy ez a szolgáltatás ilyen népszerű, hisz gyors megoldást jelent azok számára, akiknek hirtelen nagy szüksége van készpénzre vagy valamely szolgáltatásra. További előnye a banki kölcsönnel szemben, hogy nincs szükség kezesre, biztosítékra. Az alacsony törlesztő részlet sem elhanyagolható szempont hitelfelvétel esetében. Azonban a gyorskölcsönnek is van hátránya. A szolgáltatás igénybevétele irreálisan nagy költséggel jár: a teljes hiteldíj mutató a 400 %-ot is elérheti. A kölcsönnyújtó cégek tisztában vannak azzal, hogy a gyors és rövid futamidőre nyújtott hiteleknél az ügyfél érdeke nem feltétlenül a szolgáltatás olcsóságához, hanem annak minél gyorsabb, egyszerűbb és rugalmasabb elérhetőségéhez fűződik. Azt is tudják, hogy a hitelt igénylő a szokásosnál több áldozatra, nehezebb feltételek vállalására is rávehető, főleg akkor, ha rá van szorulva. A gyorskölcsönt nyújtó pénzügyi vállalkozások a szerződő felek rászorultságára apellálnak. Ezt az állítást erősíti meg az a tény is, hogy ezeknél a cégeknél kis összegű (30.000 - 250.000 Ft) hiteleket lehet igényelni. Ekkora összegű kölcsönt rendszerint nem fejlesztés, hanem a létfenntartás céljából vesz fel az ügyfél. Ennyi pénz arra elegendő, hogy valaki szorult helyzetéből „szabaduljon”.
Igaz, a Ptk. nem konkretizálja azokat a helyzeteket, melyek kihasználása uzsorának minősül, viszont vannak olyan értelmezések, magyarázatok, amelyek iránymutatást adnak arra vonatkozóan, hogy mi minősül szorult helyzetnek: szorult helyzetet mindig olyannak kell tekinteni, amely alkalmas arra, hogy valakit jelentős hátránnyal járó szerződés megkötésére késztessen. Erről van szó akkor, ha valaki maga vagy családja legszemélyesebb szükségletei kielégítésére: élelemre, lakbérre, ruházatra, a legszükségesebb lakberendezési tárgyak megszerzésére vesz igénybe hitelt. „Az uzsora megállapításához azonban nem feltétlenül szükséges hasonló helyzet fennállása, hanem más, a kötelezett anyagi biztonságára kiható jelentős körülmény vagy személyes, illetőleg családi ok is alapot adhat arra, például házasságkötés, tehetséges gyermek taníttatása stb”. A gyorskölcsönt nyújtó cégek által fizetett reklámokban azokat szólítják meg és buzdítják kölcsön felvételére, akik nem képesek számláik rendezésére, gyermekük iskoláztatására, lakásuk felújítására stb. A szerződéseket a felek rendszerint szükségleteik fedezése céljából kötik, szerződési akaratukat ebből eredő gazdasági nyomás befolyásolja. Ez különösen igaz a hitelügyletre, melynek révén lehetőség nyílik az egyenlőtlen szerződési pozíció kihasználására. „Az adós gyakran rossz gazdasági helyzetben van, s ez lehetőséget ad a hitelező számára, hogy ezzel visszaélve a pénz ellenértékeként kamat kikötésével olyan előnyhöz jusson, amely a társadalom szempontjából nem kívánatos”. Mivel a gyorskölcsönnel foglalkozó cégek tisztában vannak azzal, hogy a rászorultság „nagy úr”, megtehetik azt, hogy irreálisan nagy költséggel folyósítanak hitelt. A magas kamatot és hiteldíjat azzal indokolják, hogy a kölcsönök kockázatosabbak a cég számára, hiszen semmi nem nyújt garanciát arra nézve, hogy az általuk kölcsönadott összeget be tudják hajtani. Ez a tény nagymértékben befolyásolja a szolgáltatások egymáshoz való értékviszonyát.
Cáfolandó az a tény, hogy a gyorskölcsönt nyújtó cégeknek kockázattal jár a hitel folyósítása. A piaci viszonyok ismeretében messzemenőkig indokolható az az elmélet, miszerint egy tőkeerős pénzügyi vállalkozás átlagos feltételekkel igényel banki kölcsönt azért, hogy a folyósítás után ezt a hitelösszeget a fentiekben ismertetett módon adja kölcsön ügyfeleinek, így saját tőkéjéhez nem kell hozzányúlnia. Már ez a tény is csökkenti az adott vállalkozás kockázatát, de miután a cég az általa kölcsönadott összeg után kb.10-szer, 15-ször annyi kezelési költséget számít fel, mint az a bank, ahol a kölcsönösszeget felvette, nem okoz gondot, ha a kintlévőségekből csupán a felét tudja behajtani. A pénzügyi vállalkozásoknak még így is megéri. Ez egy teljesen logikus piaci magatartás részükről. A fent írtak alapján a kölcsön nyújtásával foglalkozó cégek nem indokolhatják azzal az irreálisan magas költségeiket, hogy kockázatos a kölcsönösszegek behajtása.
A fenntartások ellenére a hazai piacon megszaporodtak az olyan pénzügyi vállalkozások, amelyek meghökkentően drága kölcsönöket kínálnak. A jelenség óhatatlanul eszünkbe juttatja az uzsorakamat fogalmát. A világszerte üldözött uzsorás szerződést elvben a magyar jog sem tolerálja, ám kifejezetten uzsorakamatról egyetlen hatályos jogszabály sem ejt szót. Uzsorás elemei ugyanakkor lehetnek egy banki hitelszerződésnek, ezeket jogi úton is meg lehet támadni. A Ptk. 202. § szerint azok a hitelszerződések is uzsorás szerződésnek minősülhetnek, amelyeket a pénzkölcsönző intézmények az ügyfelekkel kötnek, és ebben a másik fél szorult helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan kamatot írnak elő. Hogy fennállnak-e az uzsorás feltételek a gyorskölcsönök esetében, és érdemes-e jogi útra terelni az ügyet, azt mindig a konkrétumok ismeretében lehet eldönteni. Korábban már részletesen kifejtettem, hogy a bírói gyakorlat uzsorás ügyek tekintetében nem következetes. A helyzet hatványozottan rosszabb a gyorskölcsönök esetén, ugyanis az ügyfelek a bizonyítási nehézségek miatt nem merik megtámadni a kölcsönszerződéseket, nem fordulnak ügyvédhez, bírósághoz. A magát megkárosítottnak érző ügyfél ilyen jellegű panaszaival többnyire a PSZÁF-ot keresi meg. E hivatalhoz rendszeresen érkeznek olyan panaszok, amelyek a bankok hitelezési kondícióival, azok túlzó mértékével és egyoldalú voltával kapcsolatosak. A hatályos jogszabályok alapján azonban a PSZÁF-nak nincs jogosultsága megállapítani egy hitelszerződés uzsorás voltát, ezért az ilyen jellegű panaszok kivizsgálását követően leginkább csak annyit tud tenni, hogy az ügyfelet tájékoztatja a jogairól: vagyis, hogy forduljon közvetítőhöz, békéltető testülethez, vagy indítson polgári pert a feltűnő aránytalanság, vagy az uzsorás jelleg megállapítása érdekében. A hitelszerződések uzsorás jellegének megállapításához egy fix támpontra lenne szükség. A magas kamat látszólag jó fogódzónak tűnik, de önmagában ez kevés. Olyan szabályozásra volna szükség, amely egyértelműsíti, hogy mi is számít a pénzügyi szolgáltatások terén aránytalan előnynek, illetve uzsorás szerződésnek. Felvetődött a kamatplafon/kamatmaximum bevezetésének az ötlete, mely a külföldi tapasztalatok alapján hosszú távon megoldást jelentene az uzsora, ezen belül is főképp a hiteluzsora problémájára.

VIII. A kamatplafon bevezetésének szükségessége Magyarországon
A kamatmaximum bevezetését számos, fentebb már részletesen kifejtett ok indokolja, de a probléma gyökere – amelyet minél hamarabb orvosolni kell – az, hogy a nem egyértelmű szabályozás miatt a hazai hitelintézetek akkora kamatot érvényesíthetnek, amekkorát a piaci szereplők elfogadnak. Márpedig a szóban forgó gyorskölcsönző cégek adatai alapján ezek a vállalkozások mintegy 500 ezer fős aktív ügyfélkört szolgálnak ki. A magas hiteldíjak ellenére egyre többen folyamodnak tehát a gyorskölcsönhöz, mely rövidtávon talán megoldást jelenthet a pénzügyi problémák kezelésére, de hosszabb távon egyre nagyobb kárt fog okozni a társadalomnak. Ezt igazolják a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok is, melyek szerint egyre nagyobb szerephez jut a lakosság kiadásainak fedezésében a hitel. „Eleinte a felhalmozási, később a fogyasztási és az ún. szabadon felhasználható hitel vált népszerűvé. A lakossági hitelek állománya 2005-ben és 2006-ban egyaránt 1 billió, 2007-ben 1,3 billió forinttal emelkedett. Összehasonlításul: ez az összeg elérte a háztartások 2007. évi 13,1 billió forintos fogyasztási kiadásának egytizedét”. A hitelek ilyen szintű megnövekedésének oka, hogy ma Magyarországon a háztartások 13 %-a eladósodott. Ez azt jelenti, hogy nagyjából félmillió család küzd a lakás- és létfenntartáshoz kapcsolódó anyagi problémákkal. A lakosság tehát hitelből él, és ezt a gyorskölcsönző cégek kihasználják. A magas kamat- és hiteldíjak ellenére idén eddig körülbelül 13 millió euró értékben nyújtottak kölcsönt. Ez háromszor annyi, mint 2008-ban. A PSZÁF tehetetlen az ügyben, hiszen –és erre már korábban is kitértem – nem szólhat bele a pénzügyi szolgáltatók díjpolitikájába, a kamatszint alakulásába. Az árakba történő hatósági beavatkozás eltorzítaná a piaci versenyt.
Amíg viszont nem történik meg a kamat és hiteldíj maximális mértékének meghatározása, addig is szembesülni kell a gyorskölcsönök társadalomra való káros hatásaival, a kizsákmányolás modernkori formájával.
Arra a kérdésre keresem most tehát a választ az uzsorás szerződések, ezen belül is az uzsorás hitelszerződések kapcsán, hogy szükség van-e és milyen formában a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságának jogi normában történő szabályozására, és ez milyen módon kapcsolódjon a szerződési szabadság elvének, illetve az ügyleti akarat szabad kialakításának érvényesüléséhez.

IX. Javaslatok az uzsorás tevékenységek visszaszorítására
Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a gyorskölcsönt nyújtó cégek tevékenysége komoly problémákat vet fel, amelyeket kezelni kell. Komoly előrelépésnek számítana a bírói gyakorlat említett módon történő megreformálása az uzsorás ügyek területén, mely révén az irreálisan drága kölcsönök folyósítását is vissza lehetne szorítani, az ilyen szerződéseket meg lehetne támadni.
Döntő körülmény lehet a kamat és hiteldíj mértékének korlátozása. Ennek megvalósítása egyre sürgetőbb. A bankszövetség és az ombudsman is korlátozná az elkérhető kamatokat és díjakat, de a kormány immáron több mint egy éve csak vizsgálja javaslataikat. Hazánkban három cég – a Provident, az Athlon és a KáPé – foglalkozik a jegybanki alapkamat tízszeresét is bőven meghaladó rövid lejáratú hitelek folyósításával. A cégeket ugyan rendszeresen ellenőrzi a PSZÁF, azonban nem képes, és nem is akar fellépni a magas hitelköltségek ellen. Ennek oka, hogy mivel a hitelintézeti törvény nem rendelkezik az uzsoraplafonról, így nem nagyon sikerül bizonyítani, hogy a szolgáltatók kihasználnák az ügyfelek helyzetét, a THM mértéke pedig önmagában nem minősít egy kölcsönt. Annak uzsorás jellegét, a feltűnő értékaránytalanságot csak egyedi esetekben, a bíróság állapíthatja meg. A hitelezési piac szereplői és a kormány ezzel szemben inkább úgy látták, hogy a THM mértékének határt kellene szabni, vagyis a francia és a német példát követve valamiféle kamatplafon vagy kamatsapka megállapításával rögzíteni kellene az elkérhető hiteldíj felső határát. Ezzel kapcsolatban számos megoldási javaslat látott napvilágot.
Legutóbb Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa javasolta azt, hogy ez a határ a jegybanki alapkamat tízszerese – a 2009-es évben 85 % – legyen, továbbá tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősíttetné a magas kamatozású gyorskölcsönöket is. Szabó Máté kifogásolta azt is, hogy a pénzintézetek esetenként egyoldalúan változtathatnak a szerződés feltételein. Álláspontja szerint ezek a jelenségek a hajléktalanságba vezető adósságspirált okoznak. Hasonló megoldást javasolt a kormány nevében a bankszövetséggel tárgyaló Gaál Gyula, a lakossági pénzügyi szolgáltatások egyszerűsítésével foglalkozó miniszterelnöki megbízott is. A hazai pénzintézetekkel egyetértve azt indítványozta, hogy definiálja jogszabály az uzsorakamat fogalmát, és a költségvetési törvényben határozzák meg a jogszerűen kérhető kamat felső mértékét. A lakossági banki szolgáltatások javítását célzó javaslatcsomagban a teljes körű lakossági hitelnyilvántartás bevezetése, a bankváltás megkönnyítése, a hitelkiváltás, az egyoldalú szerződésmódosítás költségeinek mérséklése mellett egyebek között az uzsoraszerződések újraszabályozása is szerepelt. A Magyar Bankszövetség is határozottan támogatta a javaslatot, mert a tisztább, átláthatóbb piac a hitelintézeteknek is érdekük. A nagyon magas kamatok inkább a pénzügyi közvetítő cégeket jellemzik, semmint a bankokat, így a bankoknak nem származna hátránya a kamatplafon bevezetéséből. Emiatt a Bankszövetség csak a – magasabb kamattal rendelkező – személyi kölcsönöknél javasolta a kamatplafon bevezetését. Ez talán megvédené a lakosságot a totális eladósodottságtól. Gaál Gyula elképzelése komoly előrelépést jelentene a gyorskölcsönökkel kapcsolatos problémák megoldása terén, azonban javaslatát ennek ellenére a kormány nem tárgyalta. Persze ez nem jelenti azt, hogy a kormány ne kívánná felvenni a harcot a társadalmat megnyomorító uzsorakölcsönökkel szemben.
Kondorosi Ferenc, az Új rend és szabadság programért felelős volt kormánybiztos szerint törvényi szintű jogszabályra és erős állami beavatkozásra van szükség a magas teljes hiteldíjmutatók miatt. Véleménye szerint meg kellene vizsgálni, milyen intézkedéseket lehet tenni a magas THM-szintek leszorítására. Elemzést igényel az a kérdés is, hogy törvény szabályozza a hiteldíjmutató maximális értékét. Kondorosi Ferenc egyeztetéseket kezdett Király Júliával, az MNB alelnökével és Felcsuti Péterrel, a Magyar Bankszövetség elnökével a magas THM-szintet alkalmazó pénzügyi szolgáltató intézetekről, továbbá a kamatmaximálásról. A szakemberek megállapították, hogy a kamatplafon idegen a magyar jogtól, mivel az sértené a versenyszabadságot. Felcsuti Péter szerint azonban vannak olyan kamatszintek, amelyek már nem állnak összhangban a szolgáltatás értékével, és az üzleti erkölcs törvényébe ütköznek. Ezekben az esetekben a kormányzat már elgondolkodhat a központi szabályozáson. A kamatmaximálás veszélye, hogy a piac által diktált helyett a plafonhoz tolja az árakat, mindemellett azonban az esetleges szigorítás nem feltétlenül kerülne az Alkotmánybíróság elé, mivel elképzelhető olyan szabályozás, amelyben nem a versenyérdekek kapnak prioritást egyéb szempontokkal szemben.
További javaslatot dolgozott ki Szűcs Erika volt szociális és munkaügyi miniszter, melynek lényege, hogy a magánszemélyeket szociális kölcsönnel, a vállalkozásokat pedig kedvezményes mikrohitellel fogják segíteni. Az elképzelés szerint ezáltal jelentősen visszaszorítanák az uzsorások lehetőségeit, hiszen a kölcsönt igénylők köre jelentősen szűkülne. A terv megvalósításához egy kölcsönzésre jogosult szervezetre van szükség. Ez a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hálózata lehet, amely mikrohitelt kínálhat a pénzintézeti törvény szerint. Felállításra kerülne a mikrohitel-bizottság, melynek szerepe a döntéshozatal lenne. A kölcsön kamata gyakorlatilag a kezelési költséget fedezné, így az körülbelül fél-egy százalék lenne. A tervek szerint a rendszeres szociális segélyezés átalakításának megfelelően 2009-től lesz majd felvehető a kedvezményes mikrohitel. Ez a megoldási javaslat nem csak a klasszikus uzsorakölcsönök visszaszorítására jelentene megoldást, hanem a magas THM-es hitelekkel kapcsolatos problémákra is.
Mint látható, a kormány is komolyan foglalkozik az uzsorás kölcsönök, ezen belül is az uzsorás gyorskölcsönök problémájával. A fentiek alapján azonban megállapítható, hogy olyan használható javaslattal, amely mindenki által elfogadott és akadálytalanul megvalósítható lenne, még nem sikerült előállni. Ismerve a magyar politikai helyzetet nem is várható, hogy lesz egy olyan javaslat, amelyet kivétel nélkül mindenki támogatni fog. Ez főleg akkor okoz problémát, ha a tervezet törvénymódosítást igényel. Márpedig a javaslatokat elnézve pont azok lennének képesek rendezni a tárgyalt problémákat, melyek megvalósításához elengedhetetlen az, hogy törvényt módosítsanak. Új jogszabályok hiányában már nem lehet kezelni a hiteluzsora által generált problémákat.
A kamatplafon bevezetése véleményem szerint elengedhetetlenül szükséges. Ez esetben azonban nem csak a kamat mértékének maximális értékét kell meghatározni, hanem ezzel együtt a maximális hiteldíjat is. A THM nem kamat, tehát egy esetleges kamatmaximálás esetén a pénzügyi vállalkozások továbbra is legálisan állapíthatnának meg irreálisan magas kezelési költséget. Tehát célszerűbb lenne a kamat- és hiteldíjmaximum (a továbbiakban: KHM) fogalmát használni. Kérdésként merül fel, hogy a KHM és ennek mértéke ki által és hol kerüljön rögzítésre. Gaál Gyula javaslatához hasonlóan, úgy vélem a legjobb és legcélszerűbb megoldás az lenne, ha mértéke a költségvetési törvényben kerülne évente rögzítésre. Végeredményben leszögezhető, hogy a társadalmi és gazdasági helyzet indokolttá tesz a kamatplafon vagy egy hasonló intézmény bevezetését. Az intézkedések célja az eladósodás és a kizsákmányolás megakadályozása. Ennek megvalósítása komoly szakmai háttérmunkát, kompromisszumok megkötését és együttműködést igényel az állam, a pénzügyi és gazdasági szféra szereplői, a szakemberek és nem utolsó sorban a társadalom részéről.

X. Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
2009 októberében Oszkó Péter pénzügyminiszter az Országgyűlés elé terjesztette az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, mely az uzsorás szerződésekkel kapcsolatos problémák megoldására is tartalmazott jogszabály-módosítási tervezetet. A javaslat módosítani kívánta a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 199. §-át, mely a következővel egészült volna ki: „Semmis a pénzügyi intézmény által kötött hitel- és kölcsönszerződés, ha az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutató mértéke meghaladja a szerződéskötés időpontjában érvényes jegybanki alapkamat tízszeresét.” Ezzel a rendelkezéssel THM-maximumot vezettek volna be, mely –ahogy erre már korábban utaltam – megoldást jelenthetne a modernkori uzsorás szerződések létrejöttének megakadályozására. A törvényjavaslatról 2009. december 14-én az Országgyűlés elfogadta a hitelezésről szóló törvényt, és módosítottak egyes pénzügyi tárgyú törvényeket is. Kamat- vagy THM-plafont végül nem határoztak meg, azonban szabályozták azt, hogy milyen gyakorisággal lehet felvenni magas törlesztési terhű hitelt. A most elfogadott szabályok értelmében 2010 januárjától egy magánszemély évente egyszer vehet fel olyan hitelt, aminek a THM-e meghaladja a 65 %-ot, mely a törvény elfogadásakor hatályos jegybanki alapkamat tízszerese. Megtörténtek tehát az első lépések a modernkori uzsorás szerződések visszaszorítása terén, korántsem mertek hozzányúlni a radikálisabb eszközökhöz. Nem maximalizálták végül sem a hitelfelvétellel járó kamatokat, sem pedig a THM-et.

XI. Záró gondolatok
Tanulmányomban két egymással szorosan összefüggő problémakört elemeztem. Az első az uzsorával kapcsolatos bírói gyakorlat, melynek megreformálása és egységesítése az első lépés az uzsorás ügyletek visszaszorítása terén. Ennek eszköze lehet egy olyan szempontrendszer kidolgozása, mely útmutatást ad a bíróknak az ilyen jellegű peres ügyek elbírálásakor. Természetesen ez a szempontrendszer csak akkor fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, ha a bíróságok tartják magukat hozzá és egységes ítélkezési gyakorlatot alakítanak ki.
A kamatmaximum bevezetésének kérdése képezi a második problémakört. Ennek elemzése során felsorakoztattam és megindokoltam a bevezetése ellen, illetőleg a mellette felhozott érveket. Ezek alapján nem találtam olyan meggyőző indokot, amelyre hivatkozva azt állíthatnám, hogy Magyarországon nem lehetséges a kamatmaximum bevezetése, ellenben világossá vált, hogy napjaink társadalmi és gazdasági viszonyai megalapozzák az ilyen vagy ehhez hasonló jogintézmény – például a fent említett KHM – kialakítását. E megoldás nagyban hozzájárulna a dolgozatomban bemutatott és elemzett jogalkalmazási problémák eredményes és egységes kezeléséhez.
Természetesen nincsen garancia arra, hogy eme javaslatok megvalósítása teljes mértékben megoldást jelentene az uzsorás szerződések által generált problémákra. Nincs olyan megoldás, amely ne vetne fel aggályokat, és amelynek megvalósítása ne ütközne akadályokba. Az uzsora hosszú múltra tekint vissza, és vele együtt az ellene folytatott harc is. Eddig azonban nem született olyan szabályozás, mely hosszútávon megoldást jelentett volna az uzsorás szerződések létrejöttének megakadályozására, hiszen annak gyökerei a társadalom mindenkori gazdasági problémáiban keresendők. Ezért találóak és igazak még ma is Grosschmid Béni szavai, aki az uzsora jelenségét a következők szerint fogalmazta meg: „Az lévén a sajátja különben is az uzsorának, hogy ha az egyik ponton irtogatjuk, a másikon fészkeli be magát, miként némely betegségek”.

2010. január 26.

Hogyan alapítsunk egyéni vállalkozást Ausztriában?

Ausztriában az egyik legelterjedtebb vállalkozási forma az ún. „egyéni vállalkozás“, azaz az „Einzelunternehmen“. Ennek a vállalkozásítpusnak a jellemzője az, hogy a leendő vállalkozó saját személyére váltja ki a vállalkozói engedélyt, amivel megkezdheti a tevékenységét.

A vállalkozás megkezdése előtt a vállalkozónak meg kell jelölnie, hogy melyik iparágban kíván dolgozni, és ki kell váltania az ún. iparűzési engedélyt (Gewerbeberechtigung) is. A különböző vállalkozási tevékenységek két nagy csoportba sorolhatóak attól függően, hogy a szabad vagy a kötött ipari ághoz (freies oder gebundenes Gewerbe) tartoznak – e.

Az első csoport esetében a vállalkozónak mindössze be kell jelentenie a tervezett vállalkozói tevékenységet az illetékes vállalkozói hivatalnál, ezt követően azonnal elkezdheti tevékenységét, ha ezt a hivatal nem tiltja meg. A szabad ipari ágú tevékenységek körébe tartoznak a klasszikus iparágak, pl. a kereskedés, az újságkihordás, szigetelő munkák, valamint minden olyan tevékenység, amelyet a törvény nem köt kifejezetten engedélyhez.

A kötött iparágaknál (munkaerőközvetítés, szakács, optikus, stb...) a vállalkozás megkezdése csak akkor engedélyezett, ha az igénylő rendelkezik olyan bizonyítványokkal és/vagy bizonyítható munkatapasztalattal, amiből kiderül, hogy alkalmas az adott ipari tevékenység űzésére.

Ha egy magyar vállalkozó magyarországi szakképesítését szeretné Ausztriában elismertetni, akkor ún. ekvivalenciai (egyenrangúsági) eljárás során el kell ismertetnie a bizonyítvány egyenrangúságát.

A vállalkozás engedélyeztetését követően a vállalkozónak azonnal be kell jelentenie a tevékenységét a „vállalkozók társadalmi biztosítójánál“ (Gewerbliche Sozialversicherungsanstalt, röviden: GSVG), ahol baleset,- nyugdíj – és betegbiztosítást kell fizetni. Az első három évben mindhárom esetben jelentősen alacsonyabbak a járulékok.

A tevékenység hivatalos megkezdésétöl számított 30 napon belül a vállalkozó köteles az adószámot, (Umsatzsteueridentifikationsnummer, UID-Nummer) beszerezni. Ez az adószám Ausztria jelzőbetűjével és egy 6-8 jegyű számból áll (UID AT 123456), amit a vállalkozó köteles minden számlán és minden hivatalos levélpapíron feltüntetni.

Különösen a külföldi alapítású vállalkozásoknál jellemző, hogy az adóhivatal egy ún. „első látogatást“ tesz a vállalkozó székhelyén. Ezen látogatás célja, hogy a hivatal meggyőződjön arról, hogy az adott személy valós, és hogy vállalkozása valóban megfelelel a törvény által előírt feltételeknek.

Az Osztrák Gazdasági Kamara (Wirtschaftskammer Österreich) kezdő egyéni vállalkozók számára különféle támogatásokat nyújt. Jó tudni, hogy a legtöbb ilyen pénzügyi segélyt az egyéni vállalkozás alapítása közben lehet és kell megkérvényezni.
 

Dr. Kovács Éva Lívia: Beszámoló a Pécsi Tudományegyetem munkajogi szakjogász képzésének első konzultációjáról

Valószínűleg sokakban merül fel a kérdés, hogy érdemes-e beiratkozni a különböző egyetemek által szervezett jogi diplomával rendelkezők számára meghirdetett szakjogász képzésekre. A döntéshez talán segítséget nyújt, ha a képzésen résztvevők megosztják a többiekkel a tapasztalataikat, így leírom az első konzultáció alapján bennem kialakult képet.

Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem által szervezett munkajogi szakjogász képzés első éves hallgatója vagyok. A konzultáció tematikájának megtekintése után féltem az első előadástól, ugyanis annak tárgya a munkajog helye a jogrendszerben címmel szerepelt. Elsőre úgy hittem, hogy visszatérve a római jogi gyökerekhez a francia Code Civilen át eljutunk majd napjainkig, és egy az egyetemen is százszor meghallgatott történeti előadásnak leszünk fültanúi. Szerencsére nagyot tévedtem, ugyanis az előadó megtalálta, és rendkívül élvezetes módon elő is adta a párhuzamot a régi jogintézmények és napjaink hazai valamint külföldi jogintézményei között.

A második konzultációs napon a munkajogviszony keletkezéséről volt szó, amely előadás nem a száraz jogszabályi rendelkezések bemutatásról szólt, hanem az adott kérdéskörrel kapcsolatban felmerülő gyakorlati problémákról, jogesetekről, bírói gyakorlatról. A képzést az teszi még élvezetesebbé, hogy a hallgatók megosztják az előadókkal a praxisukban eddig előfordult gyakorlati eseteket, amely gyakorlati eseteket az előadók megvitatják a hallgatókkal, így mindenki szembesülhet olyan kérdésekkel amelyek lehet, hogy másnap a saját praxisukban fordulnak elő.

Az elején tartottam attól, hogy a képzés hasonlítani fog majd az egyetemi évek alatt megszokott száraz jogszabályi rendelkezésekről szóló előadásokhoz, de az a kellemes csalódás ért, hogy a képzés és az eddigi előadások teljes mértékben gyakorlati jellegűek voltak, az előadóterem egy olyan „fórumnak” ad helyet, ahol a hallgatók és az előadók együttesen beszélik át, és vitatják meg az eddigi gyakorlati tapasztalataikat.

Szóval egyelőre csak jót tudok mondani, remélem a következő előadások is hasonlóan jó színvonalon, gyakorlati szemléletben lesznek megtartva.

Életfogytig talárban - Dr. Lukácsy Rita könyvajánlója

Ha túl vagy a vizsgaidőszakon, és anélkül tudsz regényt venni a kezedbe, hogy közben azon kapnád magad, hogy meg is tanultad az eddig olvasottakat (neadjisten alá is húztad a lényeget), és szívesen olvasnál valami szórakoztatót, akkor ez a könyv kifejezetten jó választás.

„Életfogytig talárban” – már a cím is rejt némi bujkáló, intellektuális iróniát, ugyanakkor könnyed játékosságot, amelyek végigkísérik a történetet.

Helga minisztériumban töltött gyakorlati évek és szakvizsga után - minden előzetes büntetőjogi tapasztalat nélkül - ügyészségi titkár lesz. Az ő története ez, a harminchoz közeliek hétköznapjaiba ültetve, amibe ráadásul keveredik némi hasznos gyakorlati ismeret is (például a tűzőgéppel történő talárfelhajtásról valamint arról, hova kell állni a tárgyalóteremben). Mindez ma, könnyeden, ismerősen, Budapesten.

Végig nagyon jól szórakoztam, és néha hangosan nevettem - azt érezve, hogy igen, ilyen ez az egész.

Réti Helga – Teller Richárd: Életfogytig talárban (Európa Könyvkiadó, Budapest 2006)

Dr. Kovács Éva Lívia: Hasznos tudnivalók társadalmi szervezetek elleni igényérvényesítés esetére

Tiszteletjegy az ügyvédjelöltek báljára

Dr. Kovács Éva Lívia: Mi is az a közbeszerzés?

Dr. Kovács Éva Lívia 1983 - ban született, 2008 júniusában végzett a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Az egyetem előtt válogatott vívóként tőr fegyvernemben vívott az MTK vívó-szakosztályában. Jelenleg ügyvédjelölt a Dr. Poczkodi Balázs Ügyvédi Irodában, ahol a klasszikus jogterületek mellet a közbeszerzés alapjaival is megismerkedett. A Magyar Vívó Szövetség versenybírája.

Mit kell tudnunk az ausztriai ingatlan adásvételről?

Az ügyvédjelölt.hu kérdéseire Dr. Ujvárosi Veronika válaszolt.

Dr. Ujvárosi Veronika 1979-ben született Budapesten. Tanulmányait Ausztriában végezte, Bécsben jogi diplomát szerzett, majd 2008-ban ügyvédi szakvizsgát tett. Ezt követően az Ausztriai Bérlők Országos Szervezetének (Mietervereinigung Österreich) ingatlanügyi szakjogászaként tevékenykedett, majd 2005-től a bécsi magyar nyelvű Dr. Gebhard Klötzl Ügyvédi Iroda tagjaként folytatta pályafutását.

Mennyire gyakori, hogy magyar állampolgárok ingatlant vásárolnak Ausztriában?

Sok magyar állampolgár vásárol Ausztriában ingatlant. Jelentősen megkönnyíti a folyamatot az is, hogy EU-s állampolgárként a magyar állampolgároknak elvileg nincs külön engedélyre szükségük ahhoz, hogy Ausztriában ingatlant vásároljanak, gyakorlatilag azonban egyes tartományok továbbra is korlátozzák a külföldiek ingatlanszerzését. A vásárlók céljai nagyon különbözőek. Vannak olyanok, akik külföldön tanuló gyermeküknek szeretnének hosszú távra lakást biztosítani, és vannak olyanok is, akik további bérbeadás céljából vásárolnak.

Mi jellemző az ügyvédi munkavégzésre ingatlan adásvétel esetén?

Ausztriában – ahogy Magyarországon is - az ingatlan adásvétel kizárólag friss telekkönyvi kivonat alapján történhet. Mára minden osztrák ügyvéd kötelező módon közvetlen kapcsolatban áll a földhivatallal, így néhány perc alatt hozzáférhet a szóban forgó ingatlan valamennyi adatához. A bevezetés előtt álló új elektronikus eljárás szerint pedig az ingatlannyilvántartásra vonatkozó valamennyi beadványt is kizárólag elektronikus úton lehet majd benyújtani.

Milyen rendszer garantálja a biztonságos pénzforgalmat?

Ausztriában ingatlan adásvétel esetén az ügyvédnek az ügyvédi munkadíjat, a vételárat, az adót és az illetéket az Osztrák Ügyvédi Kamara által szigorúan ellenőrzött elektronikus letéti rendszer keretében kell kezelnie. Amíg a vevő tulajdonjoga nincs bejegyezve, addig az ügyvéd a vételárat sem fizetheti ki az eladó részére.

Milyen költségekkel kell számolnunk ingatlanvásárlás esetén?

A vásárlónak a vételáron felül meg kell fizetnie az ingatlanvásárlási adót (Grunderwerbssteuer, a vételár 3,5%-a), valamint az ingatlanbejegyzési illetéket (Eintragungsgebühr, a vételár 1%-a). Ezen kívül a vásárlót terheli az ügyvédi munkadíj megfizetése is, ami szabad megállapodás kérdése, de általában nem csökken az ingatlan vételárának 1 % - a, illetve 1.000 EUR értékhatár alá.

Milyen nyelven készül az adásvételi szerződés?

A szerződést német nyelven készül, kérésre természetesen az ügyfél magyar fordításban is megkaphatja az iratokat.

Mennyi idő alatt kerül bejegyzésre a vevő tulajdonjoga?

Ez attól függ, hogy van e törlendő vagy bejegyzendő teher az ingatlanon, de az adásvételi szerzödés aláirásától számítva átlagosan négy – hat héttel kell számolni. A bejegyzés gyorsasága attól is függ, hogy melyik kerületben fekszik az ingatlan ill. hogy milyen tempóval dolgozik az adott ügyintézö.

Mit kell tudnunk az „Energieausweis“-ról?

Az Energieausweis egy különleges bizonylat, amit az EU szabványoknak megfelelően vezettek be, és amely az adott épület vagy lakás energetikai jellemzőit tanusítja. Ebböl a bizonylatból többek között például a fűtési rendszerről, a tatatrozási eljárásokról, stb. kaphatunk tájékoztatást. Az Energieausweis kiállítása a közös képviselő kötelessége. A törvény (Energie-Ausweis-Vorlage-Gesetz) nem határoz meg szankciót arra az esetre, ha az eladó nem rendelkezik ezzel a bizonylattal. Amennyiben a szerződő felek az „energetikai-jellemzést“ nem veszik be az adásveteli szerződésbe, úgy az épület korának és szerkezetének megfelelő összenergiai hatásfok érvényes.

Csökkenthetjük-e kiadásainkat ingatlanvásárlás esetén?

Amennyiben a lakást bútorakkal vesszük meg, így a bútorok becsült árát le lehet vonni az adásvételi árból és a csökkentett összegből kell kiszámolni a felsorolt adókat, illetékeket. A bútorok tényleges értékét az adóhivatal (Finanzamt) ellenőrízheti. Éppen ezért gyakran előfordul, hogy a lakást bútorokkal együtt értékesíti tulajdonosa.

Milyen hatással van a válság az ingatlanpiacra Ausztriában?

A globális gazdasági válság hatása természetesen az osztrák ingatlanpiacon is érződik. Elsősorban azért, mert a legtöbben fokozottan kockázatosnak tartják a hitelfelvételt. Szintén a válság hatására növekedett meg azonban a magyarországi ingatlanvásárlók száma, akik épp a válság hatására döntöttek úgy, hogy biztos helyen fektetik ingatlanba megtakarított pénzüket.

Nemzetközi perbeszédversenyek joghallgatóknak avagy „Mi az, hogy Moot Court?”

Mire jó és kit érdekel egyáltalán?

Röviden: ha az egyetem a torta, akkor ez rajta a hab. Meg a vágott mandula, a koktélcseresznye, és a csoki szósz, meg a marcipánfigurák.
Hogy miért? Azért, mert benne van mindaz a finomság, ami a nagy masszát feldobja. Azért, mert egy ilyen versenyen keresztül felismered gyengéidet és fejleszted készségeidet; mert megismerkedsz sok értelmes emberrel, akik idővel gyümölcsöző kapcsolattá érnek (ugye mindannyian tisztában vagyunk a kapcsolatépítés fontosságával); azért, mert világot látsz, és ami szakmailag a legfontosabb: azért, mert mindenfajta felelősség nélkül kipróbálhatod magad a jogi képviselő szerepében. Kellő fantáziával beleélheted magad az Ügybe, tárgyalsz az Ügyféllel, szemtől szemben meggyőzöd a Bírót, és este kiengeded a gőzt egy közös vacsorán vagy fogadáson. Mindezt főnök és felelősségbiztosítás nélkül. És közben észrevétlenül elmélyülsz egy-egy jogterületben, falod az újabb és újabb eseteket és értekezéseket. És megtanulod használni a tudást: megtanulsz érvelni, megtanulsz artikuláltan beszélni, megtanulsz előadni. Felkészít a gyakorlatra. Ezért jó.

Hadd osszam meg Veled saját tapasztalataimat.

Hét éves egyetemi pályafutásom alatt (öt év alapképzés, két év LL.M.) két perbeszédversenyen voltam: az Európai Uniós versenyjogi témájú European Law Moot Court-on (ELMC), és a nemzetközi kereskedelmi jogi és választottbírósági témájú Willem C. Vis International Commercial Arbitration Moot Court -on (Willem C.Vis).

Az angol és francia nyelvű ELMC-n az ELTE csapatában vettem részt negyedmagammal: jól sikerült az írásbelink, így továbbjutottunk New Yorkba a szóbeli fordulóra. Sokat dolgoztunk, sokat gyakoroltunk, sokat éjszakáztunk. Voltunk prezentálni prominens nemzetközi ügyvédi irodában, és anyagot gyűjteni a Pénzügyminisztériumban. Sajnos az egyetemen szakmai támogatást alig kaptunk, úgyhogy a szóbeli fordulón tartalmi, és komoly formai hiányosságok miatt nem rúghattunk labdába. De jó móka volt, és ennek köszönhettem a későbbi pénzügyminisztériumi gyakorlatomat, a szakdolgozatom témáját, és számtalanszor fogadták érdeklődve ösztöndíj- és állásinterjúkon.

Az angol nyelvű Willem C. Vis-en a berlini Humboldt egyetem csapatában vettem részt. (Megjegyzem, számomra ez is kétnyelvű volt, mivel minden megbeszélés németül folyt.) Nos, újabb hasonlattal élve, ha az ELMC szóbelijére egy Trabanttal jutottunk el, akkor ez egy Mercedes S-Klasse volt. Októbertől márciusig tartott a felkészítés: pontos kutatási útmutatással, próbaversenyekkel - Hamburgban, Stockholmban, különböző nemzetközi irodáknál, és hazai pályán szlovén, amerikai és német vendégcsapatokkal. Hat-nyolcszor láttam magam videón, több tízszer írtuk át a beadványokat, és legalább százszor szóltak rám egy-egy helytelenül ejtett szó, logikai bukfenc, vagy épp az állandó hajtekergetés miatt. Rendkívül sokat dolgoztunk, volt, hogy 36 órát egyhuzamban. Talán ez utóbbi már egy kicsit sok volt. De bevallom, roppant mód élveztem. Főleg azt, hogy a szóbeli szakaszban szinte naponta cseréltük a szerepeket: egyszer felperes voltam, máskor alperes. Egyébként ez hozta meg nekem a legfőbb felismerést, miszerint a jog és a tények világában nincsenek abszolút igazságok. Minden következtetést, amit egy tényből le tudunk vonni, kellő háttértudással és kreativitással, ugyanazon tény alapján, meg is tudunk cáfolni. Vagyis ami az első hónapban felperesünk perdöntő bizonyítéka volt, azzal az alperes két hónap múlva romba döntötte az egész érvelést. De aztán erre is került választ, és a válaszra viszontválaszt. Végül arra jutottunk, hogy a tények alapján szinte minden igényt meg lehet nyerni, és ugyanúgy el is lehet veszíteni, azt egész azon múlik, elég jók vagyunk-e. Gyönyörű érzés volt erre rájönnöm, akkor szerettem bele másodszor a jogba. És kitartó munkánknak meg is lett az eredménye: Hong Kongban negyvenkilenc csapatból 3. helyet értünk el az írásbeli beadványunkkal, a szóbeli fordulón a párom és én a legtöbb pontszámmal kerültünk a legjobb nyolc közé, és különdíjas lettem mint kiemelkedő egyéni beszélő. Máig tartom a kapcsolatot csapattársaimmal és a volt ellenfelekkel (Ausztráliától Hondurasig), voltam idén és tavaly is bíró a próbaversenyeken, a versenyen való szereplésnek köszönhetem a nyolc hónapos gyakorlatot egy berlini nemzetközi ügyvédi irodában, és ki tudja még mi mindent.

Szemmel láthatóan remek volt a csapat hangulata a hong kongi búcsúfogadáson. Én a piros lufi alatt vagyok látható, szőke vigyorban.

Szuper. És hogyan kell jelentkezni?

Figyeld éberen az egyetemi kiírásokat. Hogy a közjogi versenyek érdekelne-e, mint a Jessup, az európai jogi ELMC, vagy a magánjogi a Willem C. Vis, az már gusztus dolga. Azt a témát válaszd, amiért lelkesedni tudsz - a többi jön magától. Magyar nyelvű perbeszédversenyen ugyan nem vettem részt, gondolom az is hasonló élményt nyújt. Mégis, ha beszélsz nyelveket, érdemes nemzetközire menni: egyszerűen azért, mert több benyomás ér, és több lehetőséget nyit meg. A felkészítés nagyrészt tanárfüggő, úgyhogy ha nem vagy még elkötelezett egyik jogterület iránt sem, akkor dönts a kurzust meghirdető tanár személye alapján. Csapattársakat lehet vinni, és lehet dolgozni abból, amit a gép dob, de mindenképpen hatalmas tapasztalat lesz megtanulni csapatban dolgozni. Időben a harmad- vagy negyedévet javaslom, előtte még valószínűleg kevés a jogi ismereted, utána pedig már stresszes. Az anyagiakat tekintve: nálunk mind a két versenyt szinte száz százalékban szponzorálták, de ez függ az egyetem jó hírétől, a felkészítő tanár kapcsolataitól és a szponzorok aktuális nagylelkűségétől. Egy próbát megér.

Összefoglalva: ha az egyetem az életre készít fel, az élet pedig nem habostorta, akkor most már tudod, hol adják a habot. Meg a vágott mandulát, a koktélcseresznyét, és a csoki szószt meg a marcipánfigurákat. Jó étvágyat!

dr. Kovács Zsuzsa
ügyvédjelölt
E-mail: zsuzsakov@gmail.com

Hogyan leszek ügyvédjelölt?

Miután megtaláltam az ügyvédi irodát, ahol márciustól újból ügyvédjelöltként dolgozom, első utam az Ügyvédi Kamarába vezetett. Itt újból kitöltöttem ugyanazokat a papírokat, amelyeket már két évvel ezelőtt is kitöltöttem, első ügyvédjelölti időszakom előtt.

Kérelmeznem kellett, hogy a Kamara vegyen fel újból az ügyvédjelölti névjegyzékbe, benyújtottam a szakmai önéletrajzomat, valamint az ügyvédi irodával kötött munkaszerződést. Kitöltöttem a nyilvántartási lapot, továbbá nyilatkoztam arról, hogy nem folyik ellenem büntetőeljárás, nem állok a jelölti tevékenységgel összeegyeztethetetlen jogviszonyban, és hogy munkáltatóm biztosítja számomra a tevékenységemhez szükséges hat négyzetméter helyet.

Megigényeltem, majd becsatoltam a hatósági erkölcsi bizonyítványt, felragasztottam a 2.200,- forint értékű illetékbélyeget, majd, mivel a jogi doktori oklevelem másolatát már nem kellett újból becsatolnom, elballagtam a Budapest, Nyugati tér 6 szám alatt található Mosoly Albuma fényképészetbe, ahol elkészítették rólam a 2 darab 4x4 méretű fotográfiát.

Mindez elég sok utánajárásba és pénzbe került, természetesen a regisztrációs díjat is újból be kellett fizetnem. Végül azonban egy jó hírt is kaptam: a Kamara irodáján megerősítettek abbéli reményemben, hogy a szakvizsgához szükséges három évbe nem csak az ügyvédjelöltként ledolgozott hónapokat, hanem a jelölti avatás előtt jogászként, jogi előadóként, vagy jogi asszisztensként ledolgozott hónaptöredékeket is beszámítják, ha erről megfelelő igazolást csatolok.

Ezzel két és fél hónapot nyertem. Éljen, két és fél hónappal közelebb a cél!

dr. Ármos Lóránd

(Részlet a szerző Egy ügyvédjelölt viszontagságai című blogjából)